Balogh Béla (szerk.): 1848-1849 Nagybányán. Okmányok a forradalom és szabadságharc nagybányai vonatkozásaihoz - Bányavidéki kalauz 6-7. (Nagybánya, 2014)
Tartalom
BEVEZETÉS 13 A határozat meghozatala és az események további befolyásolásának lehetősége most már Katona Miklós és Mihályi Gábor kormánybiztos döntéseitől függ. A pattanásig feszült helyzetben a Katona Miklós parancsnoksága alá tartozó lovas csapatok és az őket követő nemzetőri alakulatok a katalini Lápos hídon átkeltek és a gyéren felszerelt kővárvidéki románokat megtámadták. 68 személy meghalt, száznál több megsebesült és 18 személyt elfogva Nagybányára kísértek, Szakálasfalvát pedig részben felgyújtották. Az ellenállást azonban csak faluról-falura menve, közel két hétig tartó, olykor heves harc árán tudták leverni. Ezen siker eléréséhez Katona őrnagy további lovas erősítéseket is felhasznált. A Szamos völgyén délnek előnyomuló magyar sereg november 25-én Désnél, az Urban vezette naszódi határőrökből és más császári erőkből álló szervezett katonai erővel találta szemben magát és rövid fegyveres összecsapás után, csúfosan megfutamodott. A menekülő lovasok egy része még aznap este, a sereg nagy része pedig másnap érkezett vissza Nagybányára. A november 27-én tartott haditanács, a még jelentős számú honvédek és nemzetőrök, valamint a tüzérség erejében bízva, a város megvédése mellett dönt. Ostromállapotot hirdetnek és minden épkézláb polgár, köztük sok nő is, a város körüli védvonal kialakításán dolgozik. A demoralizálódon: katonaság azonban ezzel mit sem törődve Szatmár felé vette útját. A megfogyatkozott erő láttán, Katona Miklós november 29-én a teljes visszavonulásról határoz és a várost teljesen magára hagyja. Másnap a Somkútra érkezett Urbán, súlyos feltételekkel, megadásra szólítja fel a várost, melyet az kénytelen elfogadni. Most azonban még megszabadul a megszállástól: Urbán, felsőbb utasításra, november 30. és december 1. éjszakáján Dés irányába visszavonul. A városi lakosság tovább is félelemben él és ezért a védelem megerősítése érdekében az Országos Honvédelmi Bizottmánytól, utóbb a Szatmárnémetiben székelő Szatmár, Ugocsa és Bereg megyék részvételével megalakult honvédelmi bizottmánytól kémek támogatást. Közben a bányatermékek beváltási árának kifizetésére szolgáló pénzeket biztonsági okokból visszatartották és pénz hiányában, a már régóta esedékes fizetések elmaradása miatt, a bányászok közötti lázongástól is tartani kellett. A bajok azonban lassan megoldódtak és a Szatmáron gyülekező fegyveres erők főparancsnokául kinevezett Bem tábornok irányítása alatt Erdély birtoklásáért megindult hadak fő támaszpontja ismét Nagybányára tevődött át. A hadsereg fegyverrel és lőszerrel való ellátásának biztosítására és a pénzverés újraindítása érdekében tett intézkedésekről már korábban is történt utalás. Ezek sikeres megvalósításánál, a város
