Balogh Béla (szerk.): 1848-1849 Nagybányán. Okmányok a forradalom és szabadságharc nagybányai vonatkozásaihoz - Bányavidéki kalauz 6-7. (Nagybánya, 2014)
Tartalom
I BEVEZETÉS Ugyancsak a pénzverde működéséhez kapcsolható a Nagybánya egykori piacterén (mai régi főterén) létesített, a városba elsőként felszerelt szökőkút megléte is. A pénzverde termékét kibocsájtás előtt tisztítani, mosni volt szükséges. A közel folyó Zazar vize, főként a felsőbányái kohók és a rézpörölyde által már szennyezett volt, mosáshoz nem volt elég tiszta és ezért a Femezely patakból, fából készült csöveken keresztül került a tiszta víz a pénzverdébe. Ennek megépítése során a város vezetősége elérte, hogy a fő bányahivatal támogatásával a pénzverdétől a tiszta víz a piactérre is eljusson (és 1931-ig ez működött is). A közölt okmányok azt is jelzik, hogy az 1847-ben eltervezett városi kórház épülete, az egykori Fasoron (a mai egészségügyi iskolaközpont helyén) a forradalom éveiben is épült. A közteherviselés megvalósításával kapcsolatos a város 1849-es költségvetés-tervezete és részben a városi pénzbevételi tervezet egyik összetevőjét alkotó városi adók megállapítása is. Ezekhez kapcsolódnak közvetlenül a fő bányahivatalhoz kapcsolható tisztségviselők, egykori nyugdíjasok jövedelméről szóló kimutatások is. Ezek értékelése nyomán megállapítható, hogy a város lakosai közül a fő bányahivatal vezetőinek és nyugdíjasainak volt a legmagasabb évi jövedelme. Az összehasonlítást bárki elvégezheti. Ugyanakkor az is megállapítható, hogy a sokgyermekes bányászcsaládok a város szegényebb rétegéhez tartoztak, akik ezért még a katona beszállásolástól is mentesek voltak. Ezen információk a város mindennapi életébe is betekintést nyújtanak. Főként a városi tisztújításhoz kapcsolódó választói névjegyzékeknek a választói joggal nem rendelkező személyek névsorával történő összevetéséből több kérdésre is választ nyerhetünk. A városi tisztújításoknál, de az 1848 júniusában megtörtént országgyűlési képviselő-választásokon is csupán a férfiaknak volt választójoguk. De közülük is csak az úgynevezett biztos jövedelemmel vagy ingatlanvagyonnal rendelkezők választhattak. Nagybánya és a többi közeli bányásztelepülés kisebb jövedelmű lakói szavazati joggal nem rendelkeztek. így fordulhat elő, hogy a fernezelyi kohók közelében megtelepedett több száz férfilakosból senkinek sem volt választójoga. A kor viszonyainak illusztrálásául került a kötetbe a nagybányai választási körzet helységenkénti kimutatása is. Okmány jelzi, hogy a választói joggal bíró bányászokat és kohászokat érintően a kormány később lényeges könnyítéseket hozott, de ezek csak a választások lebonyolítása után érkeztek a városba. A kötetben közölt több okmányból is kitűnik, hogy a forradalom kitörése előtt Nagybányán és Felsőbányán is két bírói hatalom létezett. A városok nem bányászattal foglalkozó polgárai a két
