Magyar Zoltán (szerk.): Tatárok, betyárok, bányarémek. Folklórhagyományok Nagybánya vidékén - Bányavidéki kalauz 4-5. (Nagybánya, 2010)
Tartalom
MONDÁK PINTYÉRŐL 91 Szaladt; is, ki merre látott, egy kis vasmagot gyűjteni. A szénégetők jó kemencét raktak. Móréék megszabdalták a golyónak valót, mert sietni is kellett vele. Ment is a dolog, mert Pintye Grigor nem ismert tréfát. Az ágyúcsövet ráírassál megpántolták, mikor az első elkészült, kipróbálták. Még sistergett, úgy okádta a tüzet. Tetszett a dolog Pintyének, csak siettette a dolgot, mert neki sok ágyú kellett. Móré felfogta, miről van szó, mert rákiáltott a rajkókra: — Hogy égjen parázzsá bennetek a szalonna! Hé, tegyetek rá, mert kialszik a tűz a kemencében, mer azt a ficfánfütyülőjit, azzal a kócos fejetekkel fogok belegyújtani! Pintyének tetszett a Móré buzgólkodása, mert ő már tudta, hogy azokkal az ágyúkkal be fogják tudni venni a várat, ezért csak azt mondta, hogy még jókor van tököt sütni. Hadd csípje meg előbb a dér, addig meg öntsék a golyót szaporán! Amikor Pintye Grigor 24 faágyúja egyszerre kezdte köpködni a vasmagot, Huszt várára egyből kitűzték a fehér lobogót. [Nagybánya-Veresvíz] A GUBÁS EMBER ÉS A CSIZMADIÁK 35. Egyszer híre futott, hogy jönnek a tatárok. Szaladt is, ki merre tudott. A város védelmére valami szedett-vedett katonanépség volt kirendelve, de azok csak a fehérnépek után kosiattak, úgyhogy felőlük vihették a várost. A városatyák hamar tanácskozni kezdtek, hogy most már mitévők legyenek. Úgy döntöttek, hogy mindenkit fegyverbe szólítanak. No, küldték is nyomban a kisbírót, hogy tegye közzé a hírt. Ment is utána minden épkézláb ember a községháza elé, ahol puskát kapott mindenki, hogy előzhessék a tatárokat. Sánták, bénák, vakok, mindenki ott tolongott. A sántákat, bénákat azért hívták, mert azok nem tudnak elfutni az ellenség elől, a vakokat meg azért, mert azok nem látnak elfutni a tatárok elől, akikről az a hír járta, hogy kutyafejűek, éles foguk meg saskörmük van. Szóval nagy volt ott a tolongás, vót ott mindenféle ember, csak csizmadia nem vót egy se, még egy szurtos inas sem. Azok mind dógoztak. Menesztették a kisbírót újra, hogy hívja a csizmadiákat is. Ment is az, minden száz méterben megverte a dobját, oszt kiabálta, hogy:
