Magyar Zoltán (szerk.): Tatárok, betyárok, bányarémek. Folklórhagyományok Nagybánya vidékén - Bányavidéki kalauz 4-5. (Nagybánya, 2010)
Tartalom
A GYŰJTEMÉNY LÉTREJÖTTE anyag, Csordás Ilona máramarosi hiedelemgyűjtése,113 valamint Görbe István veresvízi mondagyűjteményének egésze azonban e lapokon lát napvilágot első ízben, számottevő hozzájárulást téve a vidék folklórhagyományinak megőrzéséhez és megismeréséhez. E vidék — mint arról szó volt már korábban is — részint a mai megyei keretek között értelmezendő, ám túlnyomórészt mégiscsak egy szűkebb kistájra, a néprajzi és történeti értelemben vett Szatmári-bányavidékre vonatkoztatandó. Ennek megfelelően maguk a kultúrahordozók, a folklórszövegek adatközlői is jelentős számban a vidék bányászai közül kerültek ki (28 ércbányász, illetve sóvágó). A gyűjtött anyag zöme a három történelmi jelentőségű szatmári bányavárosból (Nagybánya, Felsőbánya és Kapnikbánya) származik, s rajtuk kívül még igazán számottevő folklórgyűjtés az ugyancsak bányászmúlttal bíró máramarosi Rónaszéken folyt. Néhány további adattal további fél tucat manapság Máramaros megye részét képező község érintett e gyűjtésekben, mely hagyományok esetenként más tájak rokon hagyományvilágából is merítenek. E gyűjtőakciók viszonylag sok, e vidéken élt/élő embert szólaltattak meg. Szilágyi Erzsébet négy településen 13, Csordás Ilona máramarosszigeti tanárnő pedig hét községből összesen 28 adatközlőt. A két véglet Balla Katalin felsőbányái gyűjtése, amelynek adatközlője egyetlen személy (a gyűjtő édesanyja) a maga kimagaslóan nagy, ezer szöveget is messze meghaladó tudásbázisával, míg a másik szélső értéket Görbe István impozáns nagybányai mondagyűjtése képviseli, aki a régi Nagybánya jellegzetes városrészében (Nagybánya-Veresvízen) 57 személyt szólaltatott meg. E veresvízi néprajzi terepmunka egyik szembetűnő sajátossága, hogy a történetmesélők túlnyomó többsége nem a már időseknek mondható hatvan és hetven év felettiek, hanem a középkorúak közül került ki (az 57 személyből 42 volt ötven év alatti, további 11 az ötvenes éveiben járó, és mindössze 2 olyan, aki a hetvenedik életévüket is betöltötte már). Az általában paraszti kultúrát kutató néprajzi gyűjtések túlnyomó részéhez képest e Nagybánya-vidéki folklórgyűjtemény adatközlői a jellemző foglalkozások tekintetében is eltérnek az ádagtól. Bányavidékről lévén szó, az adatközlők többsége a bányászok vagy azok hozzátartozói közül került ki: mindez a nagybánya-veresvízi és a rónaszéki mondagyűj-