Magyar Zoltán (szerk.): Tatárok, betyárok, bányarémek. Folklórhagyományok Nagybánya vidékén - Bányavidéki kalauz 4-5. (Nagybánya, 2010)
Tartalom
TÖRTÉNETI MONDÁK perek gazdag levéltári anyaga5 és a századfordulón a Pintyemondakörre utaló megsokasodó adatok folklorisztikai szempontból közel sem sivár vidéket sejttettek. Ha nem is a teljesség igényével, de e hiány pótlására, a táji folklórkincs műfajilag sokrétű bemutatására tesz kísérletet e kötet. Történeti mondák A nagybányaiak történelmi emlékezete a különféle olvasmányélmények nyomán egészen a rómaiakig nyúlik viszsza, az organikusnak tekinthető néphagyomány azonban mind kronológiailag, mind pedig keletkezését illetően újabb keletű - jóllehet két-háromszáz éves folytonosság egyes szájhagyományozott emlékek tekintetében a Szatmári-bányavidéken sem kizárt. Több más vidékhez hasonlóan e kistájon is a legkorábbi történeti hős az a Mátyás király, aki nem csak királyként, hanem földesúrként is birtokosa volt az akkor még Asszonypatakának nevezett Nagybányának és a környékbeli bányáknak - mígnem bérbe nem adta azokat. A pénzverde legkorábbi említése (1468) is Mátyás uralkodásának az idejére tehető. A helyi folklórban Mátyásnak mint igazságos királynak az emléke maradt fenn: egy monda szerint akárcsak Kolozsváron, álruhában jelent meg a városban és tisztviselőnek szegődbe kitapasztalta a tényleges helyzetet, majd királyként visszatérve elcsapta a bányászokat sanyargató elöljárót (I.). Noha e nagybányai történet mindössze egyetlen szövegváltozatban ismert, nem kizárt, hogy egyike a helyi szájhagyományban már hosszabb ideje létező népi elbeszéléseknek, ugyanis említett előképe 1575-ben már bizonyíthatóan része volt az erdélyi folklórnak, mint ahogy azt Heltai Gáspár feljegyzéséből tudjuk, és a szintén népnyúzó, felfuvalkodott offenbányai (aranyosbányai) kamarás Fridvaldszkyjános által megörökített esete is - mint folklórhagyomány - közel két és félszáz éves.6 Valamelyest újabb, sejthetően 19. századi rétegzettségű az a Szép Ilona-típusú történet (2.), amelynek Kárpát-medence szerte számos helyi adaptációja keletkezett -aligha függetleníthetően Vörösmarty Mihály költeményének a néphagyományt is megtermékenyítő ihlető hatásától. Már jellegzetesen népi ellenben az a típusvariáns, amit a Görbe
