Magyar Zoltán (szerk.): Tatárok, betyárok, bányarémek. Folklórhagyományok Nagybánya vidékén - Bányavidéki kalauz 4-5. (Nagybánya, 2010)
Tartalom
BEVEZETES 18 István által feljegyzett veresvízi szövegváltozat is képvisel, miszerint Mátyás gáláns kalandja végül is nem jár sikerrel, minthogy az elcsábítani kívánt szép leány már mást szeret. E történet a nagybányai Virághegy névmagyarázó mondája is egyben, ugyanis az elbeszélés szerint Mátyás azt a dombot adta nászajándékba a lánynak, amit manapság is így neveznek. Minthogy néhány portyát leszámítva a törökök és martalóc segédcsapataik nem jutottak el Nagybányáig, a török kor mondavilágát e kistájon - kivételesen - nem a sötétes tónusok uralják. Egy veresvízi bányász elbeszélése szerint egyszer a törökök a bányába is benyomultak, ám a nagybányai bányászok legyőzték őket, és a diadal emlékére állították fel a Kereszthegy tetején ma is látható nagy keresztet (3.). Többek szerint maga a török szultán is rajtavesztett egy ilyen hívatlan látogatáson - a veresvíziek szerint azóta az ő emlékét hirdeti a Török-erdő (4.), illetve a Török-tanya (112.). A Szatmári-bányavidék - akárcsak az Alsó-magyarországi bányavárosok - a Rákóczi-szabadságharc pénzügyi hátterét biztosította, és 1703-tól egészen a szabadságharc bukásáig a kurucok kezén volt. Ehhez képest Szatmár e keleti csücskében - ellentétben a megye többi részével - viszonylag kevés e korra vonatkozó hagyomány maradt az utókorra, de még a szomszédos Kővár-vidék vonatkozó mondavilágához képest is csekély mértékben, mely kistájon e hagyományokat Kővár vára és a fejedelem hajdani ott járta ihlette. Persze, e Rákóczi-hagyományok Nagybányán és közvetlen környékén sem vesztek el nyomtalanul, mindössze átalakultak, a tájegység betyármondáiba olvadva bele, s lelve a korábbinál is megtermékenyítőbb közegre (lásd később). A kuruc kor mondavilágának eredeti rétege tűnik fel Bódon András „híres kuruc kapitány” történetében (5.), akinek alakjához sárkányölő típusú mondát társít a népi képzelet, továbbá azt, hogy a város őáltala került kuruc kézre. Kótai Ferenc földműves előadásában szerepel a gyűjteményben az a Görbe István gyűjtötte történet (6.), amelynek mondái helyszíne a Szatmárnémetihez közeli Körtvélyes, jelesül a néhai körtvélyesi fogadó. Ez a hangulatában a A Tenkes kapitánya című ifjúsági regényt és filmet idéző, műfajilag anekdotába hajló népi elbeszélés a császári sereg fővezérének orra alá is borsot törő Rákóczi-párti kisembereknek állít mosolyt fakasztó emléket, megindokolva, hogy miért csupán egy szecska maradt e faluban az utókorra.
