Magyar Zoltán (szerk.): Tatárok, betyárok, bányarémek. Folklórhagyományok Nagybánya vidékén - Bányavidéki kalauz 4-5. (Nagybánya, 2010)
Tartalom
BEVEZETES 16 Felsővisó, valamint a már ugyancsak említett, a Tisza völgyében fekvő Hosszúmező. A megye főbb városai (Nagybánya, Máramarossziget, Magyarlápos) a 20. század második felében mesterségesen felduzzasztott migrációs központokká lettek, melyekben mind inkább háttérbe szorultak az adott települést még száz esztendeje is meghatározó jellegzetességek. Mindezek okán e kötetben nem teszünk kísérletet átfogó máramarosi (északkelet-partiumi) folklórgyűjtemény összeállítására, már csak azért sem, mert ez a korpusz nem egy tudatos recens gyűjtés eredménye, hanem számbavétele mindazon kiadatlan folklórgyűjtéseknek, melyek e tájakon az utóbbi félszáz évben - és esetenként már régebben is - folytak. Minthogy e néprajzi leletmentések zöme Nagybányára, illetve annak egyik régi városrészére, a 20. század derekán még zömmel magyarok lakta veresvízi bányászkolóniára,3 továbbá a közeli Felsőbányára és Kapnikbányára fókuszált, választottuk a kötet alcíméül a földrajzilag szűkítő érvényű, ám táji koherenciát érzékeltető Folklórhagyományok Nagybánya vidékén címet. A gyűjtemény adatközlőinek hasonló társadalmi hovatartozása indokolta a rónaszéki mondák és részben a máramarosszigeti bedehemes beválogatását is e kötetbe. A gyűjtemény mintegy 98%-a tehát közvetve vagy közvetlen módon olyan bányász-, illetve bányavárosi folklórhagyomány, amely öt település vonatkozó anyagát öleli fel, s az a néhány adat, amely a Szamoshát felé mutat (egyes Görbe István gyűjtötte szövegek), valamint azok, melyek Kohón, Hosszúmezőn és Misztótfaluban jegyeztettek fel, az újabb közigazgatási keretek érzékeltetésére és némi tematikai színesítés végett kerültek be a szöveggyűjteménybe. Nagybánya és környéke máig is egyike a magyar népi kultúra ismereden vidékeinek. Talán azért is az, mert mint utaltunk rá, túlnyomórészt nem rurális alaprétegű hagyományokról van szó, s míg a Felföldön a gömöri bányavidék, Rozsnyó környéke földrajzilag koncentrált formában őrizte meg ez iparos-céhes-bányaipari hagyományokat,4 Szatmár keleti csücskében és Máramarosban mindez földrajzilag sporadikusan és nem oly intenzív történelmi folytonossággal következett be. Mindez persze nem magyarázza, hogy e vidék néprajzi felfedezése miért maradt el, illetve halasztódott egészen a legutóbbi évekig. Pedig a nagybányai boszorkány
