Bertoti Péter - Dávid Lajos (szerk.): Schönherr Gyula breviárium - Bányavidéki kalauz 3. (Nagybánya, 2008)

Tartalom

NAGYBANYA VAROS LEGRÉGIBB PECSÉTJE

75

átiratokból ismeretes; eredetije a reáfiiggesztett pecséttel a múlt század elején még szerepelt abban a perben, amelyet a város a minoritákkal Giródtótfalu birtoka felett folytatott és hihetőleg az e pernél eszközölt bizonyítások révén került ki a város levéltárából. Másodszor és utoljára az 1480. június 31-én kelt oklevelén találkozhatunk vele, amelyben a nagybányai szűcsök a Mátyás király által egy évvel korában adott kiváltságlevél alapján céhbe egyesülve, kiváltságaikat a város által írásba foglaltatták és ünnepélyes alakban megerősítették. Az erről szóló oklevelet a város jeles alakban, hártyán, két példányban állította ki; az egyiket nagyobb méretei és díszesebb kezdőbetűi különböztetik meg a másiktól. Ezen a díszesebbik példányon maradt meg a pecsét, mely, mint első alkalommal is elmondtuk, fekete, fehér és vörös selyemszalagon volt az oklevélre függesztve.

Mikor s milyen körülmények között veszett el e pecsét nyomója, annak megállapítására nagy segítségünkre vannak ama lelet tárgyai, amelynek társaságában napvilágra került.

Ez a lelet, mint már elmondottuk, két pár ruhakapocsból, egy gyűszűből, egy bogiáros tűből, egy kettétört ezüstkanálból és két ezüstpénzből állott. Az ékszerek