Bertoti Péter - Dávid Lajos (szerk.): Schönherr Gyula breviárium - Bányavidéki kalauz 3. (Nagybánya, 2008)
Tartalom
76 SCHONHERR GYULA aranyozott ezüstből készültek, kövekkel és gyöngyökkel ékítve. A kapcsok és a gyűrű a XVI. század elejéről származnak s együvé látszanak tartozni; kivitelük a művészet oly magas fokán áll, amilyet kevésnél találunk az e korabeli hasonló ékszereknél; kétségtelen, hogy a nagybányai ötvösművészet termékei, amely Mátyás és a Jagellók alatt oly hírnévre tett szert, hogy Hypolit bíbornok, a volt esztergomi érsek, egri püspök korában itt rendelte meg a lószerszámaihoz szükséges díszítéseket. A bogiáros tű, mely gránátokkal van díszítve, egyszerűbb kivitelével valamivel későbbi évekre vall. A kettétört ezüstkanál pedig, mely úgy látszik porzóhintésre használtatott, díszítési motívumai után ítélve a XVI. század derekán készült. Minket e lelet tárgyai közül e helyen három darab érdekel: a kanál és a két ezüstpénz. A W (vagy M), S és Y betűkből álló monogrammot viselő kanál stílusából és a pénzek évszámaiból — egyik 1550-ből, a másik 1556-ból származik - megálapíthatjuk, hogy a tárgyak eltűnése ama szomorú időben történt, midőn a Habsburgok és a török között az ország birtoka felett folyt véres küzdelmek ennek az országrésznek nyugalmát is feldúlták. Az aranybányákban gazdag Nagybányának sok támadást kellett ez időben kiállnia. 1565-ben Schwendi Lázár kezeibe jutott, ki várát megerősítve, császári katonákat helyezett falai közé. 1567- ben János Zsigmond választott király ostrommal bevette a várost; a vár az ostrom alatt felrobbant s az ebből keletkező tűzvész a várost majdnem teljesen elpusztította. Ennek a veszedelemnek a városi levéltár sok régi oklevele is áldozatul esett. Ekkor tűnt el kétségtelenül az ősi pecsét is a társaságában talált értékes ékszerekkel együtt. Abból a körülményből, hogy ezek az ékszerek a pecsét sorsában osztoztak, azt következtethetjük, hogy azok a város tulajdonában voltak, mely talán valamelyik gazdag polgártól örökség útján juthatott hozzájuk s a használaton kívül helyezett nagy pecséttel együtt őriztettek. S a hely, ahol azok a föld alá kerültek, azt mutatja, hogy nem mentéssel, hanem zsákmányolás esetével van dolgunk. A városi levéltár e korabeli szűkszavú adatai nem nyújtanak módot e rejtélyes esemény részleteinek felderítésére. De a lelet körülményeiből mégis alkothatunk képet annak lefolyásáról. A nagy zavarban, mely a városban uralkodott, a pecsét az ékszerekkel együtt rabló kezekbe kerühetett, mert
