Bertoti Péter - Dávid Lajos (szerk.): Schönherr Gyula breviárium - Bányavidéki kalauz 3. (Nagybánya, 2008)
Tartalom
SCHÖNHERR GYULA 54 Az 5 cm átmérőjű pecsét mezejében kilenc sziklából (3, 2, 3, 1) álló hegy két oldalán két bányász dolgozik; a jobboldalinak kezében hosszúélű csákány, a baloldaliéban véső és kalapács. - A köríratot: * s * üivitägis * De * íbcdio мойте * pontokból képzett körvonalak zárják be. A pecsét meglehetős tisztán van kidolgozva s munkája és betűinek jellege azt sejtetik, hogy az a XIV. század elejéről, vagy az előző század végéről való; láthatólag régibb a nagybányai nyolcszögletű régi pecsétnél. Okleveles adataink a pecsét használatáról nincsenek, Felsőbánya levéltára egyike a legszegényebb városi levéltáraknak, melynek mohácsi vész előtti oklevelei száma a tizet sem haladja meg. Annál teljesebb a régi városi pecsétek sorozata; összesen 8 régi pecsét typariuma van meg a városi levéltárban, melyeken mind a legrégibb pecsét alakjai láthatók. E pecsétek a XVI. és a következő századokból származnak; legérdekesebb rajtuk az, hogy egyikük az 1222., más három az 1464. évszámot viseli. Mit jelentenek ez évszámok, minő jelentős eseményekre mutatnak vissza, nem lehetne-e azok valamelyikét összefüggésbe hozni az itt ismertetett régi pecsét keletkezésével? - e kérdésekre a város történeti emlékeinek teljes elpusztulta mellett bajos volna feleletet adni. Pecsétünk, melynek füles fogantyúval ellátott ezüst nyomója is megmaradt, mindenesetre egyike a legrégibb városi pecséteknek, s mint ilyen, nem érdektelen példánnyal gyarapítja a magyarországi városok középkori pecsétéinek gazdag sorozatát. A bécsi történelmi intézetben tavaly sikerült galvanoplasztikái másolat készült róla és ennek egy példánya megvan a Magyar Nemzeti Múzeum levéltárában is.
