Bertoti Péter - Dávid Lajos (szerk.): Schönherr Gyula breviárium - Bányavidéki kalauz 3. (Nagybánya, 2008)
Tartalom
) Nagybánya címere [Nagybánya és vidéke, XVTI. évf. 18. sz., 1891. május, Décsényi (Schönherr) Gyula aláírással] Az országház építésének vezetői, élükön Tisza Lajos gróffal, elhatározták, hogy ezredéves állami életünk ez impozáns emlékének díszítésére az ország összes törvényhatóságainak és városainak címereit fel fogják használni. Ebből kifolyólag felhívást intéztek a vármegyékhez és városokhoz, hogy címereik pontos rajzát az építési bizottság rendelkezésére bocsássák. Ez a felhívás adott alkalmat városunk vezetőinek, hogy a városi címer kérdését szőnyegre hozzák. A város mai címere tudvalevőleg Mátyás király idejéből származik. Az 1483-iki pecsét, melynek pecsétnyomóját a városi levéltár ma is őrzi, szőlőfürtökkel koronázott hegyet ábrázol, jobbról és balról egy-egy bányásszal, míg a harmadik a hegy tövébe vájt bányaüregből emelkedik ki. Annak dacára, hogy az Anjou-korból származó régebbi pecsét sokkal szebb és többetmondó alakját őrizte meg a városi címernek, t. i. lépcsőzetes sziklacsúcsok aljában dolgozó bányász-alakokkal s csúcsán Szent István királlyal, a XV. század vége óta az újabb címer maradt érvényben, teljesen kiszorítva a régit a közhasználatból. A Mátyás-korabeli címert újíttatta meg csekély eltéréssel a város e század negyvenes éveiben is, mikor V. Ferdinánd király a városi tanács kérésére 1841. január 14-én kelt leiratában megengedte, hogy az addig használt latin körirat magyar nyelvűvel cseréltessék fel. A városnak akkor az új pecsétről díszes kiállítású királyi oklevelet is kellett volna kapni, a pecsét színes képével ellátva. De a diploma kiváltási költségeit sokalták a város atyái, s miután 1843. március 4-én Csausz István főbíró által benyújtott folya-
