Bertoti Péter - Dávid Lajos (szerk.): Schönherr Gyula breviárium - Bányavidéki kalauz 3. (Nagybánya, 2008)

Tartalom

FELSŐBÁNYA VÁROS RÉGI PECSÉTJE

[Turul, 1889. III. füzet]

A Turul 1885. évfolyamában vették olvasóink Nagybánya város pecsételnek ismertetését. Nem lesz érdektelen az ott közölt szfragisztikai adatokat a testvér-bányaváros Felsőbánya legrégibb pecsétje közlésével kiegészíteni. Felsőbányát a félórányira fekvő Nagybányához körülbelül az a viszony köti, ami az úgynevezett alsó-magyarországi bányavárosok között létezik. Keletkezése, történelmi fejlődése mind a két városnak azonos alapokon történt s ugyanazon fázisokon ment keresztül, s az egykor talán bányászatra jelentékenyebb, de terjedelemre mindenesetre kisebb Középhegy - Civitas de Medio Monte, ez volt Felsőbánya régi neve - mindenben osztozott Asszonypatak (Rivulus Dominarum = Nagybánya) sorsában. E közösséget a két város címere is híven feltünteti.

Nagybánya legrégibb pecsétjében, az idézett ismertetés szerint, Szent István, a város patrónusa foglalja el a főhelyet, de mellette igen jelentékeny hely jut a bányában dolgozó munkásoknak. Később a szent király képe eltűnik s csak a bányászok maradnak meg, amint kettő közülök bányász-csákányával dolgozik egy hegy két oldalán, míg a harmadik a hegy ölében levő aknából emelkedik ki.

Majdnem ugyanez címeralakot, majdnem azonos öszszeállításban látjuk Felsőbánya város legrégibb pecsétjén, melyet ezennel hű rajzban bemutatunk.