Bertoti Péter - Dávid Lajos (szerk.): Schönherr Gyula breviárium - Bányavidéki kalauz 3. (Nagybánya, 2008)
Tartalom
JUüL SCHÖNHERR GYULA figyelem, a mely e kiállítások anyagának kiválasztásánál érvényesült, lehetővé tette a kongresszus tagjainak, hogy úgyszólván minden fáradság nélkül ismerkedhessenek meg e gyűjtemények ritkaságaival. E kiállítások között kiváló figyelemre tartott igényt a Biblioteca Casanatense kéziratainak és ősnyomtatványainak nevezetességeiből rendezett kiállítás, először nyújtva alkalmat a historikusoknak, hogy e könyvtár történelmi és irodalmi emlékeit összefüggő sorozatban tanulmányozhassák. A Casanate-könyvtár, a XVII. század második felében élt tudós Girolamo Casanate bíbomoknak, a római szent egyház könyvtárnokának alapítása, a domokosrendiek kezéből, akiknek vezetésére az alapító által bízatott kivéve és államosítva, terjedelemre és anyagának jelentőségére a második helyet foglalja el Róma állami könyvtárai között. Casanate 20 000 kötetnyi könyvet gyűjtött össze abból a célból, hogy nyilványos könyvtárat létesítsen és 1695. október 5-én kelt végrendeletével 160 000 scudit meghaladó alapítványt tett e cél megvalósítására, a domokosrendiek Rómában élő elöljáróira bízva ez alapítvány kezelését és az abból létesítendő intézet ügyeinek igazgatását. Mikor 1700. március 2-án meghalt, már készen állott a domonkosok Santa Maria Sopra Minerva templomának sekrestyéje megett a könyvtár céljaira emelt épület és a fejedelmi vagyon jövedelmének okos felhasználása, lelkes és buzgó könyvtárnokok vezetése alatt, lehetővé tette, hogy a könyvtár Róma legjelentékenyebb nyilvános könyvtárai egyikévé fejlődjék. A XVIII. század végén, a francia uralom alatt, állami kezelésbe vétetve át, az eltörölt szerzetesrendek könyvtáraival gyarapodott, de vagyonát elveszítette és míg azelőtt évenként 8000 scudit fordíthatott gyarapítására, mostantól ez összegnek alig egy tizedrészével kellett megelégednie. S Róma elfoglalása és az egyházi uralom végleges megszűnése után éveket vett igénybe a könyvtár vagyoni viszonyainak és szervezete kérdésének rendezése. 1886-ban végre visszanyerte vagyonát és autonóm szervezetét, s azóta mint Róma állami könyvtárainak sorában a második, szolgálja a tudományt és a közművelődést, naponként reggel 9 órától délután 3-ig állva a kutatók rendelkezésére. Nyomtatványainak száma meghaladja a 200 000-et; kéziratgyűjteménye mintegy 5000 darabot foglal magában. A múlt században átélt viszontagságok és vagyoni veszte-
