Urbán Franciska - Viszket Zoltán - Bazsalya Kornél: „Óbudára nézve nagy változás állott be…” Harrer Pál és a városegyesítés kora. Időszaki kiállítás az Óbudai Múzeumban 2012. május 4 - 2013. január 31. Kiállításvezető (Budapest, 2012)
53 A boroszlói Grünwald és Társa cég 1879-ben a korábbi szeszégető helyén egy hizlalóval összekapcsolt szeszgyárat hozott létre, ami fokozatosan az ország egyik legjelentősebb ipartelepévé nőtte ki magát. 1889-ben hamuzsírgyártással, 1896-ban pedig ecetgyártással és cukorgyártással bővítették ki tevékenységi körüket. A cég 1897-ben - a korábban a Grünwald és Társa cég pesti üzemét irányító - Leipziger Vilmos tulajdonába került és felvette a Leipziger Vilmos Szeszgyára nevet. Leipziger porosz-sziléziai családból származott és a 20. század elejére a magyar gazdasági élet prominens személyisége lett. Egyik alapítója a Magyar Gyáriparosok Országos Szövetségének és a Magyar Általános Takarékpénztárnak, illetve több más ipari testület igazgatósági tagja is volt. 1912-ben bekövetkezett halála után veje, Fellner Henrik vette át a gyár vezetését, ami sokáig az ország egyetlen ecetgyáraként működött. Mind Leipziger, mind Fellner a teljes vertikalitásra törekedtek, aminek részeként répából cukrot főztek ki, a melaszból pedig denaturált szeszt, illetve pálinkát és likőrt készítettek. ÓBUDAI DOHÁNYGYÁR Óbudán 1892-ben vette kezdetét a dohánygyártás. A fővárosban harmadikként, az országban tizenötödikként épült fel a dohánygyár a mai Flórián térrel szemben, a Polgár u. 6-10. számú telken. A budai hegyek tiszta levegőjű környezete a termékek minőségére, a dolgozók egészségére is előnyösen hatott. A helyszín kiválasztásában minden bizonnyal szerepet játszott az a körülmény is, hogy a szőlőbetegségek (filoxéra, peronoszpóra, lisztharmat) pusztítását követően a térségben jelentős volt a munkanélküliség. Az óbudai gyárban a helyi és a budai lakosság mellett a környező településekről érkezők is munkát találtak. A gyárban a kezdeti évektől eltekintve kizárólag finom pipadohányt és szivarkát (cigarettát) állítottak elő. A 19. század második felében e termékek iránti kereslet évről-évre nőtt, ami piacot teremtett az Óbudán készült dohánytermékeknek is, biztosítva ezzel az óbudai dohánygyártás folyamatosságát. A magyar dohánygyárak között az óbudai gyárnak egyedi jelleget kölcsönzött, hogy termékei előállításához
