Urbán Franciska - Viszket Zoltán - Bazsalya Kornél: „Óbudára nézve nagy változás állott be…” Harrer Pál és a városegyesítés kora. Időszaki kiállítás az Óbudai Múzeumban 2012. május 4 - 2013. január 31. Kiállításvezető (Budapest, 2012)

54

kizárólag külföldi alapanyagot használt, amely meghatározta a gyártmányok minőségét.

A dohánygyárban 120 munkás kezdte meg a termelést, azonban számuk a századfordulón már meghaladta az 1000 főt. Óbudán - 24.

csakúgy, mint a többi gyárban - a dohánygyári munkások többségét, mintegy 80%-át nők tették ki. A dohánygyártmányok előállítása ugyanis finom kézmozdulatokat és kézügyességet igényelt. A férfiak a gépek kezelésén kívül a gyártáshoz szükséges eszközöket készítették.

Az Óbudai Dohánygyár egészen 1950-ig állított elő dohánytermékeket, ekkor azonban az üzemet leszerelték és gépállományát a lágymányosi dohánygyárba szállították.

ÓBUDAIGÁZGYÁR

A 20. század elején a főváros vezetésének arról kellett döntenie, hogy meghosszabbítja-e az Általános Osztrák Légszesztársulattal 1855-ben kötött, 1910-ben lejáró szerződést, vagy megváltja és saját fenntartása alá helyezi a gázgyárakat. 1906-ban Bárczy István főpolgármester vezetésével Budapest az utóbbi mellett döntött, és 1909-ben a törvényhatósági bizottság felkérte Heltai Ferencet, az Általános Osztrák- Magyar Légszesztársulat igazgatóját, hogy készítsen előterjesztést az új központi gázgyár építéséről.

A szakbizottság által elfogadott előterjesztés magába foglalta, hogy az új gyár számára a III. kerület Homokos-dűlőben fekvő 400 ezer m2 nagyságú telek a legalkalmasabb, illetve a tervek elkészítésével nemzetközi tapasztalattal rendelkező külföldi szakembert keli megbízni. Ennek értelmében