Urbán Franciska - Viszket Zoltán - Bazsalya Kornél: „Óbudára nézve nagy változás állott be…” Harrer Pál és a városegyesítés kora. Időszaki kiállítás az Óbudai Múzeumban 2012. május 4 - 2013. január 31. Kiállításvezető (Budapest, 2012)
43 LÓVASÚT A lóvasút megjelenésével komoly vetélytársa akadt az omnibusznak. A kötöttpályás lóvasút kényelmesebb utazást biztosított, az utasok nem voltak kitéve a rossz utak okozta kellemetlen zötykölődésnek. A közlekedési vállalkozók a városi vezető testületekkel úgynevezett területhasználati szerződéseket kötöttek az általuk megvalósítani kívánt vonalszakaszok esetében, ezek azonban magukban foglalták a háramlás jogát is, azaz azt, hogy a Vállalkozás meg- 17. Lóvasút, 20. század eleje határozott ideig tartó működés után a város tulajdonába megy át. 1866-ban a pesti oldalon valósult meg az első vonal, Pest és Újpest között. Két évvel később a budai oldalon is megnyíltak az első viszonylatok. A megvalósításra a Budai Közúti Vaspálya Társaság (BKVT) kapott engedélyt, a tényleges építkezések 1867 szeptemberében kezdődtek. Az Óbudára vezető vonalszakasszal kapcsolatban viták támadtak: Buda nem akart lemondani az óbudai vonalszakasz háramlási jogáról. A konfliktus végül megegyezéssel zárult, a BKVT kárpótlást fizetett Budának, a város pedig lemondott háramlási jogáról. Az első lóvasút vonalat 1868. május 18-án nyitották meg, amely a Lánchíd budai hídfőjétől Újlakra, Óbuda határáig vezetett. 1868. június 30-án adták át a Pálffy (Bem) tértől a Zugligetbe vezető lóvasutat. Az óbudai Fő térig meghosszabbított rész 1868. november 15-től szállított először utasokat. Ezt követően Óbudán további vonalszakasz nem épült.
