Állami Balett Intézet ülései, 1986-1987 (HU MTEL VIII.1.a 5.)
1986. október 27. Főiskolai Tanács ülésének jegyzőkönyve
A zenetörténet tantárgy tanítása az Állami Balett Intézet főiskolai osztályaiban kettős eélu. Egyfelől tényszerű adatokat, zenei alapfogalmakat, formai és műfaji ismereteket tanítunk, a történeti folyamatosságon belül az egyes korok, atilusok, zeneszerzői életművek egyedi sajátosságait ismertetjük. Másfelől a bemutatások áltál zenei élménynyújtásra, a zene megszerettetésére törekszünk. Az előbbire a korszerű müvészetszemlélet kialakítása, a fejlődés dialektikájának tudatosítása szempontjából van szükség. Ez az anyag számonkérhető, az elsajátítás ezen a területen mérhető. Az utóbbi viszont még fontosabb talán, hiszen művészeti nevelés elképzelhetetlen csupán verbális utón, tények-ismeretek közlésével és számonkérésével; ahogy Pertis Jenő tanszékvezető is leszögezi: célunk az érdeklődés fölébresztése a zene mint művészet iránt, mivel ’'növendékeink "pályájuk fólián zenével, zenére, zenészekkel dolgoznak nap mint nap**. Sajnos arra alig számíthatunk, hogy tanulóink hangversenyekre járjanak, vagy otthon, rádióból hallgassanak "komoly** zenét /márcsak időhiány miatt sem/, tehát gyakorlatilag a zenei élményszerzés egyetlen alkalma számukra az órákon történő zenehallgatás. Ami az anyag megtanulását - mint kötelező feladatvégzést - illeti, ezen a téren tapasztalataim nagyjából hasonlóak a többi, közismereti tárgyakat oktató kollégáim tapasztalataival. Vannak jobb és gyengébb képességű, szorgalmas és hanyag tanulók, s ebben a vonatkozásban az egyes osztályok is meglehetősen eltérő képet mutatnak. Az órákon történő egyéni jegyzetelés a tanulók nagyobbik része számára meglehetősen problematikus. A jelenleg még házi sokszorositásban rendelkezésre álló, de a következő naptári évben a Tankönyvkiadó gondozásában megjelenő zenetörténet—jegyzet sokat aegit a helyzeten, lehetővé teszi a folyamatos készülést és alapot teremt a rendszeres számonkéréshez is, A tavalyi tanév érettségi vizsgáinak eredményei azt mutatták, hogy ez az anyag elsajátitható, számonkérhető, s a tanulók nem elhanyagolható része él is ezzel a lehetőséggel. /Az idei évben hasonló vagy talán még nagyobb arányú jelentkezés várható érettségire a művészetek története tantárgyból, ami ebben az iskolában különösen örvendetes./
