Kutatás-Fejlesztés – Tudományszervezési Tájékoztató, 1994
3. szám - Figyelő
207 Az ausztrál kormány 60 millió ausztrál dollárt irányoz elő hót új stratégiai kutató központ létesítésére és további 118 milliót technológia diffúziós központok telepítésére az ország különböző régióiba. Eközben 20 millióval csökken a legnagyobb országos kutatási szervezet, a CSIRO költségvetése. = Nature /London/,1994.máj.12. 90.p. B.J. A román K + F rendszer átalakítása Aromán K+F rendszer legújabb történetében - 1989 óta — három eltérő, de egyidőben zajló szakaszt lehet azonosítani: a központosított K + F rendszer felszámolását, az új rendszer alapjainak lerakását és a fennmaradásért folytatott küzdelmet. 1990 elején feloszlatták az Országos Tudományos és Műszaki Tanácsot, a K+F legfelső döntéshozó szervezetét, és felszámolták a központi intézeteket, melyek a rendszer középső szintjét alkották, a Tanács közvetlen irányítása alatt. A K+F egységek önállóságát megnövelték, lehetőséget adva, hogy tudományos személyzetüket egyedül a tudományos kritériumok alapján maguk válasszák ki. Az új rendszer kialakítása már 1990 januárjában megkezdődött. Az Akadémia visszanyerte korábbi státusát, néhány — az előző rezsim által megszüntetett — intézetet újból megnyitottak. Létrehozták az Oktatási Minisztériumon belül a tudományos részleget, mely az egyes (fejlett, multidiszciplináris, több szektort érintő és az egyetemi intézetekben művelt) szakterületek tudományfejlesztési politikáját és stratégiáját dolgozza ki és az állami költségvetés meg a kutatási alap K+F kereteivel rendelkezik. 1992 novebemberében e részleg bázisán jött létre a Kutatási és Technológiai Minisztérium. A kutatási programok megvalósítására szolgáló pénzeszközök elosztásában a kormányt az Alkalmazott Kutatási és Fejlesztési Tanácsadó Bizottság segíti. A Legfelső Tudományos Tanács ugyancsak tanácsadói szerepkört kapott. Az intézkedések első csoportja jogi, intézményi és szerkezeti átalakulásokkal járt. Részben a restaurációt célozták (az akadémia, a kutatóintézetek, a tudósok rehabilitása révén), részben konstruktív és ezzel párhuzamosan dekonstruktiv akciók voltak (a K+F központi döntéshozatali szervcinek felszámolása, majd újak létesítése), részben a folyamatos kiigazítást szolgálták. Erre az utóbbira jó példa a minisztériumi tudományos részleg, mely folyamatos szerkezetátalakítással jutott el az új kutatási minisztérium létrehozásáig. A K+F rendszer fennmaradását célzó gyakorlati lépéseknél nagyobb szerep jutott a szabad kezdeményezéseknek. Ilyen volt a nagy műszaki kutatóközpontok felosztása kisebb, jobban irányítható intézetekre, a magán kutatóintézetek, tanácsadó és szolgáltató egységek létrehozása.
