Kutatás-Fejlesztés – Tudományszervezési Tájékoztató, 1994
3. szám - Tartalomjegyzék
175 szerűsített mutatókat nyújtó módszert ajánljon egyetemi tanszékek és kutatócsoportok tudományos kutatásai eredményességének lcmérésérc. A jelen tanulmány nem foglalkozhat az oktatással és a kultúra terjesztésével összefüggő teljesítmények számbavételével. A javasolt tudománymctriai módszer részben kvantitatív mutatószámokat, részben számokban manifesztált szakértői értékítéletet ajánl. Tudnunk kell azonban, hogy a javaslatban leírt módszer kizárólag a kutatások eredményei mértékének és hatásának lcmérésérc alkalmas. Annak taglalása, hogy a mérték, a hatás, valamint a minőség, a színvonal között mi az összefüggés, meghaladja ennek az írásnak a kereteit. Mivel azonban számos vizsgálat arra mutat, hogy a viszonylag több publikációt közlők több idézetet is kapnak 4, s számos egyéb szakmai kiválóság is jellemzi őket (nemzetközi, ill. hazai akadémiai tagság, díjak, kitüntetések, pályatársak elismerése), nem hinném, hogy az esetek döntő részében tévedhetünk, ha a publikációk számát, megjelenési helyének elismertségét és az idézetek számát mint a legfontosabb alapadatok használatát javasoljuk. Míg a tudományos közlemények megjelenési helye szerint történő értékelést, az arányokat vitatva ugyan, de csaknem minden kutató elfogadja, az idézetek alkalmazását számosan helytelenítik. Pedig, amint Derek de Solla Price 5 Kis tudomány — nagy tudomány című munkájában írja, „Ha Michelangelo vagy Beethoven nem élt volna, műveik helyébe nagyon is eltérő alkotások léptek volna. Viszont, ha Kopernikusz vagy Fermi nem élt volna, eredményeiket mások érik cl, hiszen csak egy felfedezendő világunk van. A művészi alkotás módfelett személyes jellegű, a tudós által létrehozott alkotás az egyenrangú társak részéről elismerésre szorul." Ha csupán az IMPAKT с. hazai kiadású folyóiratot böngésszük, számos adatra bukkanhatunk, amelyek a világ legidézettebb egyetemei, továbbá kutatói cikkeinek s az egy cikkre jutó idézeteknek a számát közlik. Ezekből az adatsorokból például egy vizsgálat révén kiderült, hogy a szakmai közvélemény által jól ismert, joggal nemzetközi hírűnek nevezhető tudósok 7 év alatt mintegy 50- 100 közleményt publikáltak, 8 év alatt 1 (ХЮ-3 000 idézetet kaptak és cikkeik átlagos idézettségc 15-47 közötti a kémia különböző szakterületein. Ezek után nem lehet kétséges, hogy az idézetek számát mint a kutatások eredményességét tükröző mutatót valamilyen formában minden értékelési módszernek tekintetbe kell vennie. Az értékelés szükségszerűen közelítő eljárásokat, elhanyagolásokat, kompromisszumok kötését teszi szükségessé. Ezeknek alkalmazása során azonban tudnunk kell, mit, miért, hogyan hanyagolunk el és milyen következményekkel járó hibákat követünk el. Az egyik alapvetően szükséges közelítés például az, hogy a tudományos folyóiratcikket mint a tudományos információ kvantumát tekintjük. A ter4. ColeJ.R. —Cok.S.: Social stratification in science. Chicago-London, 1973,Univ.Chicago Pr. 283 p. 5. Price, D.deSolla: Kis tudomány - nagy tudomány. Hp.l979,Akad.K. 88.p.
