Kutatás-Fejlesztés – Tudományszervezési Tájékoztató, 1993

1. szám - Figyelő

38 A brit kvalifikált szakemberek 25 — 40%-a dolgozik valamilyen mértékig a katonáknak, a kormány alkalmazásában álló szakembereknek pedig a fele. Az MoD az évek során kitartóan növelte az egyetemi K+F intézeteknek nyújtott támogatását: 1973-ban 2 millió font, 1980-ban 7 millió, 1985-ben 11 millió, 1990-ben 21 millió. Hasonló ütemben nőtt az MoD és a kutatási tanácsok együttes támogatásának mértéke is: 1986-ban 110 000, 1990-ben 5 millió font. A Lordok Házának tudományos és technológiai különbizottsága rosszallását fejezte ki amiatt, hogy az ország túlságosan keveset fordít polgári K+F-re, amit az is bizonyít, hogy 1981 és 1985 között húsz ipari ország közül egyedül Nagy-Britanniában volt kisebb a K+F ráfordítások növekedése, mint a GDP-é. A kormánytámogatás katonai és polgári célok közötti megoszlását illusztrálja az 1. táblázat. 1. táblázat Kormányok K + F ráfordítása a GDP %-ában, 1986-ban Egyesült Királyság Olaszország Franciaország Németország Polgári 0,62 0,64 0,94 0,95 Katonai 0,60 0,06 0,45 0,13 A brit tudományért aggódók azzal érvelnek, hogy a kutatási tanácsok és a felsőoktatási intézmények kutatási tevékenységét rendkívül nagy mértékben egyedül a kormány finanszírozza. A kormánynak a Kutatási Tanácsok Tanácsadó Testülete (ABRC) tesz javaslatot a kutatási költségvetés nagyságára, ám a ténylegesen megszavazott összeg ettől többnyire 5 %-kal elmarad. 1989 —90-ben a kutatási tanácsok és a felsőoktatási intézetek összesen 1,64 milliárd dollárt fordítottak K+F-re, a kutatási tanácsokra 780 millió jutott ebből. Ezt az összeget kell tehát összevetni a katonai K+F költségvetésből kutatásra költött 428 millióval. A kormány kutatási költségvetése az utóbbi időkben megvonta a támogatást a „piacközeli" programoktól azt feltételezve, hogy a finanszírozást az ipar vállalja magára. Az ipar azonban nem sietett a kutatók felkarolására, így a költségvetési döntés „eredménye" az lett, hogy az egyetemeknek juttatott kutatási keretek a felükre csökkentek, több kutatóintézet megszűnt, leállították a globális felmelegedés kutatásának nagyprogramját, 30 %-kal csökkentek a mezőgazdasági K+F keretei. Csökkentette a kormány az ipari K+F támogatását is, 1988-ban a teljes K+F költségvetés csupán 18 %-a szolgálta ezt a célt, és bár az ipari eredetű kutatási keret 1983 és 1988 között 36 %-kal emelkedett, a végeredmény mégis 5 %-os csökkenés lett. Merőben ellentétes például a japán kormány politikája: az ipar a forgalom növekedésénél (1991-ben 6,9%) nagyobb arányban emeli a kutatási