Kutatás-Fejlesztés – Tudományszervezési Tájékoztató, 1993

1. szám - Figyelő

25 Elhúzódó katasztrófa az orosz tudományban Az atomfizikus Juríj Orlow 1986 óta él az Egyesült Államokban. A stuttgarti Universitas c. folyóirat interjút készített vele az oroszországi tudomány és oktatás jelenlegi helyzetéről. Az interjút rövidítve közöljük. Kérdés: Mikor kezdődött a szabad, önálló tudomány hanyatlásának korszaka a Szovjetunióban? Orlow: A tudomány szabadsága Oroszországban sosem volt az európaihoz fogható. A katolikus egyházhoz képest az orosz ortodox egyház rendkívül restriktív volt. A nyugati tudomány fejlődése szempontjából jelentős középkori skolasztikához hasonló sem volt Oroszországban. Tulajdonképpeni tudományos szabadságról csak egy igen rövid időszakban, II. Sándor cár uralkodását követően, tehát a múlt század utolsó éveitől a forradalomig lehet beszélni. A bolsevik forradalom győzelmétől sokan a tudomány valódi szabadságát remélték, az egyház befolyása helyett azonban az új rendszer másféle korlátozásokat vezetett be, s emigrációba kényszerített jónéhány társadalomtudóst. A természettudományok helyzete a húszas években viszonylag jónak volt mondható, de a sztálinizmus „kiteljesedésével" ott is megváltozott a helyzet. Neves természettudósok kerültek börtönbe, száműzetésbe, vesztették életüket a hatóságok kiszámíthatatlan szeszélyéből. Kérdés: Vajon csupán ideológiai oka volt a tudomány külső irányításának? Orlow: Az előtérben a politikai okok álltak. Az ideológia számtalan változáson ment át, maguk a politikai hatalmat gyakorlók csak eszközként használták uralmuk biztosítására. Kérdés: A szovjet marxisták értelmezése szerint mind a kvatummechanika, mind a relativitáselmélet téves alapokra épült. Ennek ellenére a konkrét tudományos célok elérésére hasznosították ezeket az elméleteket. Mivel magyarázható ez a belső ellentmondás a tudományfelfogásban? Orlow: A marxizmus tanai szerint tökéletesen elfogadhatatlan az az elmélet, hogy a világmindenség egy meghatározott pillanatban, egyetlen pillanatban keletkezett, akárcsak a kvantummechanikának a determinizmust tagadó szemlélete. A szovjet politikusok és ideológusok még Sztálin életében indítottak támadást Niels Bohr és Albert Einstein tanai ellen, és a fizikusokat az akadémia egy rendkívüli ülésén ezen antimarxista elméletek megtagadására szólították fel. Kurcsatov, aki a magfizikai kutatások vezetője volt, kihallgatást kért Sztálintól és felhívta a figyelmét arra, hogy az atomfegyverek termelési terve semmiképpen nem teljesíthető az inkriminált einsteini képlet nélkül. Sztálin ezt az érvet tökéletesen megértette, a fizikusok