Kutatás-Fejlesztés – Tudományszervezési Tájékoztató, 1993

1. szám - Figyelő

26 elleni támadást leállította. Ez jól mutatja, milyen „eszmei" alapról indultak a tudományokkal kapcsolatos elvi állásfoglalások. Kérdés: Mi történt a többi tudományággal? Orlow: A többi tudomány nem volt olyan szerencsés, mint a fizika. A marxista ideológusok ugyanis nem ismerték fel, milyen hasznosak lehetnének azok a kommunizmus építése szempontjából. A kibernetikát azért érték súlyos támadások, mert senki sem sejtette, hogy a kibernetika szerepet játszik a rakéták vezérlésében. Később ragyogó matematikusok tevékenykedtek ezen a területen, az ideológusok békén hagyták őket, mert nem tudták, mi is a munkájuk. Amikor azonban Nyugaton egyre nagyobb súlyt helyeztek a kibernetikára, a támadások megint felerősödtek. Egy szovjet tudós kijelentette cikkében, ha valamennyi rendelkezésre álló releváns információt betáplálnák egy számítógépbe, az pontosan megmondaná, hogyan kell a kommunizmust felépíteni. Ezt a felfogást természetesen nem tűrhették a párt vezetői, hiszen saját szerepük megkérdőjelezését látták benne. így aztán halálra is ítélték e burzsoá tudományt. Hasonló volt a biológia sorsa. A szovjet biológia legfőbb célja az „új ember" megteremtése volt. Olyan új társadalomra vágytak, ahol az emberek közötti kapcsolatok alapvetően eltérnek a Nyugaton tapasztalttól. Ez az új társadalom hozná létre — felfogásuk szerint — az új embert, aki a maga részéről továbbfejlesztené az új társadalmat. Természetesen az nem csupán marxista nézet, hogy az ember fejlődését befolyásolja a környezet. De Sztálin korában ezt olyan vehemensen hirdették, hogy minden más elmélet elnémulni kényszerült. Liszenko tanítása szerint a szerzett tulajdonságok is öröklődnek, tehát a környezeti feltételek alakításával megváltoztatható például a gabonafélék genetikai felépítése. Nézetei és kísérletei Sztálin halála után kivonultak ugyan a tudományból, de a szovjet biológiai és agrártudomány hosszú évekig nem tudta kiheverni a liszenkoizmus okozta károkat. Kérdés: Meddig tartott ez az áldatlan állapot a szovjet tudományban? Orlow: A letartóztatások és kivégzések Sztálin halálával véget értek, de a tudósok tevékenységét továbbra is korlátozták. Először is minden kutatás és fejlesztés titkosnak minősült, ezeken a területeken csak olyan emberek tevékenykedhettek, akiknek erre hivatalos felhatalmazásuk volt. Munkahelyváltoztatáshoz, külföldi utazáshoz csak az a kutató remélhetett engedélyt, akit a rezsim lojálisnak minősített. A szovjet tudomány végül nem csak a nemzetközi tudománytól szigetelődön el, hanem az egyes kutatóhelyek is zárt egységet alkottak, ahol a tudomány előrehaladása szempontjából lényeges gondolatcserének még a lehetősége sem létezett. A tudósok ideológiai befolyásolása a hat\'anas évektől kezdve alábbhagyott. Az egyetemek oktatták ugyan a marxista módszertant, de a tanulmányok gyakorlati alkalmazását már senki sem vette komolyan. Még az ideológiailag legérzékenyebb társadalomtudományok is kiszabadultak a marxizmus-leninizmus gyámsága alól.