Kutatás-Fejlesztés – Tudományszervezési Tájékoztató, 1991
1. szám - Szemle
TUDOMÁNYPOLITIKA - FLAMENCO RITMUSBAN 1* Spanyolország 1986. február elsején lépett be a Közös Piacba, és ezzel egy csapásra felé fordult a figyelem. Itt a spanyol csoda! így jellemezték azt a gazdasági fellendülést, amely a nyolcvanas évek végén Spanyolországban végbement. Valójában már a hatvanas években, a francóista rezsim hanyatlásakor megnyílt az ország a külföldi töke előtt. A legkülönbözőbb iparágak települtek be, de a külföldi technológiák beáramlását nem követte a nemzeti K+F politika, Spanyolország meglehetősen erős technológiai függésbe került. A tudományos rendszer gyenge, szétforgácsolt és célkitűzések nélküli volt, a tudósok egyszerűen csak megtűrt személyek voltak. A tudomány akkori állapotát jellemzi, hogy költségvetése a bruttó nemzeti termék 0,15%-át tette ki 1973-ban. A tudománypolitika megteremtésére történt néhány próbálkozás, de a helyzet csak a szocialista párt 1982-es választási győzelme és Felipe González beiktatása után változott meg. Az új kormány kiemelten kezelte a tudományt, és ez a finanszírozásban is megnyilvánult. Az 1983-as K + F költségvetés a bruttó nemzeti termék 0,35%-áról 1989-re 0,9%-ra nőtt, 1992-re 1,2%-ot irányoztak elő. Kétségtelen, hogy Franciaországgal (2,3%), vagy Németországgal (2,7%) összehasonlítva ez nem tűnik soknak, de a spanyol tudomány fellendítéséhez ennyi ráfordítás is elégségesnek bizonyult. Spanyolország ma már a világranglistán a 12. helyen áll a tudományos publikációkat illetően, míg 1985-ben csak a 19. volt. De a kormány nem elégszik meg a tudomány nemzetközi színvonalra emelésével. A spanyol tudósoknak bizonyára nem adatnak meg a nyugati tudósok által az 1960-70-es években megélt nyugalmas idők, amikor teljes békében dolgozhattak ismereteik elmélyítésén. A szocialista kormány azt várja el a tudománytól, hogy Spanyolország számára lehetőséget teremtsen fontos világgazdasági szerep betöltésére. Az "ázsiai kistigrisek" példája okot adhat az optimizmusra, bár eddig egyetlen eltérő kultúrájú országban sem talált követésre. Spanyolország megpróbál a nyomukba lépni. Néhány hónapja Javier Solana oktatási és tudományos miniszter a képviselőház és a szenátus közös ülésszakán kijelentette: "Modern történelmünkben első ízben valóban csak egy lépésre vagyunk a fejlett országoktól. Ez az első alkalom, amikor a szellemi kapacitások és a források úgy egyesültek, hogy bizakodva tekinthetünk erre a lépésre. Most a bennünket fékező fásultságot, a rossz beidegződéseket és a félelmeket kell leküzdenünk." * Barrère,M.: Espagne: le flamenco de la science. = La Recherche /Paris/, 1990.223.no. 978-985.p.
