Kutatás-Fejlesztés – Tudományszervezési Tájékoztató, 1991

1. szám - Szemle

28 A spanyol kutatás országos terve A González-kormány hivatalba lépése óta törekszik arra, hogy а К+F-nek szervezeti kereteket adjon. Igen gyorsan hoztak meg számos törvényt: 1983-ban az egyetemek reformjáról, 1986-ban a szabadalmakról, az egészségügyről és a tudományról, és végül 1988 februárjában a parlament elfogadta az első nemzeti tudományos kutatási és technológiafejlesztési tervet. Az 1988-1991-re szóló, összesen 119 milliárd pesetából gazdálkodó terv az ütemezés, a fejlesztés és a koordináció alapvető eszköze, amelyen ma is nyugszik a spanyol K+F rendszer. A század elején egyszer már kidolgoztak egy nemzeti tudománypolitikai tervet, amely ösztöndíjjal segítette a legkiválóbb fiatal tanárokat, hogy a legjobb külföldi központokba mehessenek; az elképzelés az volt, hogy majd visszatérnek Spanyolországba és ott kutatócsoportokat szerveznek. De a polgárháború drasztikusan félbeszakította ezt a mozgalmat. Ténylegesen csak az 1988-as nemzeti terv adott elsőként kereteket a spanyol tudománypolitikának. A pénzeszközöket három fő tengely mentén osztják szét: 46% a kutatási programoknak és az infrastruktúrának, 22% a tudományos központok és a vállalatok közös munkáira, 22% pedig a kutatók képzésére jut. A prioritást élvező tudományos munkákat 24 országos program fogja össze. Tematikailag négy nagy csoportra oszthatók: termelési és kommunikációs technológiák; életminőség; mezőgazdaság és élelmezés, természeti erőforrások; és végül a speciális, horizontális programok mint a kutatóképzés vagy az információ. A terv egyik, nem is mellékes célja, hogy koordinálja a kutatást azon szervezetek között, amelyek az intézetekkel rendelkeznek és a kilenc műszaki minisztériumtól függenek. A kutatásra szentelt erő 60%-át az egyetemek képezik; a 31 egyetem nagy része állami és autonóm. Ezután következik a CSIC (Consejo Superior de Investigaciones Científicas = Tudományos Kutatási Tanács), amely a kutatási potenciál 10%-át képviseli. A CSIC 1939-ben jött létre, ez az egyetlen multidiszciplináris kutatási szervezet, hétezer embert foglalkoztat, közülük kétezer a kutató. Mintegy száz intézetének fele Madridban található. Az igazán nem túlméretezett CSIC adja a spanyol tudományos termelés 30%-át. Számos más állami kutatási szervezet is létezik még, ezek szektorális jellegűek és a technikai minisztériumok alá tartoznak. Ilyen pl. a CIEMAT (Energia-, Környezet- és Technológiakutató Intézet) az Ipari és Energiaügyi Minisztérium égisze alatt, a Spanyol Oceanográfiai Intézet a Mezőgazdasági, Halászati és Élelmezésügyi Minisztérium, az Űrkutatási Technikák Intézete a Védelmi Minisztérium fennhatósága alatt. A kutatási tervekre előirányzott költségvetési hozzájárulást egy tárcaközi bizottság, a CICYT osztja szét saját értékrendszere alapján. Eddig az egyetemek voltak a költségvetés első címzettjei (a kutatási tervekre jutó összeg 47%-át, az infrastruktúrárajutó 56%-át kapták), ezt követte a CSIC (41, ill. 22%-kal). Az országos terv másik, igen ambiciózus célja a diplomás tudósok számának megsokszorozása. 1983-ban teljes időben mintegy 12 000 kutató dolgozott, 1986-ban