Kutatás-Fejlesztés – Tudományszervezési Tájékoztató, 1991
1. szám - Szemle
24 Jugoszlávia A jugoszláv tudomány a "krónikus" alulfinanszírozás és rossz irányítás korszakából emelkedik ki. Vannak jelek a változásra, de sok még a bizonytalansági tényező. 1 1 Igen nagyok a különbségek: egyes kutatócsoportok alig tudják megvenni a folyóiratokat, könyveket, a legszükségesebb kutatási anyagokat, ugyanakkor mások mindent megszerezhetnek. A bűnbak az állami alapkutatási pénzek aggasztó hiánya, amit nem enyhített az sem, hogy a 70-es évektől kezdve nem a szövetségi állam finanszírozza az alapkutatást, hanem a köztársaságok. A legszegényebbek az egyetemi fakultások, ahol a kutatást mellékesnek tekintik. Tehetősebbek a kutatóintézetek, amelyek kapcsolatokat építettek ki az iparral, szerződéseik vannak külföldi intézetekkel. Az országban egy évtizede tartó gazdasági recesszió és infláció egyszerre oka és következménye a tudomány bajainak. A hetvenes évek olajválsága alatt nem tettek lépéseket a hosszú távú gazdasági hatások elhárítására; az ipar energiaigényes maradt, a külföldi kölcsönök hamis jólét-képzetet teremtettek, ami a nyolcvanas évekre szertefoszlott. Ahelyett, hogy otthoni szakértelembe fektettek volna pénzt, külföldi technikát vettek meg, s főleg a hazai piacra termeltek. A piaci erőkkel kapcsolatot vesztő ipari bázis és a kutatás teljesen eltávolodott a gazdaság igényeitől. A tudomány és az ipar közötti kapcsolatok erősítésére törekvő reformok a hetvenes évek végén a visszájukra fordultak. A sokéves központosított szövetségi kutatásfinanszírozás után a felelősséget az egyes köztársaságokra hárították. A tudományt "alaktalan" önigazgatási érdekközösségek szervezték, a kutatóintézetek bizottságai egyfelől, a használók (ipar) bizottságai másfelől. Az érdekközösség határozza meg, mely projektumokat finanszírozzák, milyen mértékig. A gyakorlatban azonban igen kezdetleges a szelekció, s a kutatási támogatás a kutatói létszámot, a személyi kapcsolatokat éppen úgy tükrözi, mint a tudományos értékeket. A finanszírozási decentralizációval együtt megszűntek a szövetségi struktúrák. Jelenleg nincs szövetségi tudományos minisztérium, nincsen átfogó költségvetés. 1990-ben viszont a köztársaságok tudományos minisztériumokat próbáltak szervezni. A támogatások szétosztását a prioritások szigorú kritériuma szabályozza majd, a kiválasztást modern szakértői bizottságok végzik. Az új rendszer feltehetően nagyobb kutatási versenyt tesz lehetővé, s emeli a színvonalat. Az önigazgatási rendszer egyik következménye, hogy az egyetemi fakultások nem kutatnak. Az oktatást különálló "önigazgató" közösségek végzik, sovány pénzeszközökkel (a professzori fizetés nem éri el a havi 600 dollárt). Jelenleg a kutatás csupán 28%-át végzik az egyetemek, a kutatási potenciál nagyobb része az úgynevezett független intézetekben található. A háború után négy nagy kutatóintézetet alapítottak: a Mihajlo Pupin Intézetet, a Boris Kidrií Intézetet Belgrádban, a Ruder BoSkovic Intézetet Zágrábban, a Jo2ef Stefan Intézetet Ljubljanában. Ezek szerződéses 11. Science in the crucible. = Nature /London/,1990.ápr.l2. 616.p.
