Kutatás-Fejlesztés – Tudományszervezési Tájékoztató, 1990

1. szám - Figyelő

57 A szlovák tudomány fejlődésében nagyjából két trendet lehet kitapogatni. Egyfelől az oktatás kiterjedése és fejlődése nyomán egyre több magasan kvalifikált fiatal szakember lépett a tudományos életbe, fokozatosan kedvezőbbé váltak a kutatás emberiszemélyi feltételei. Másfelől a kutatás mindinkább autark, elzárkózó lett —párhuzamosan a politikai és gazdasági rendszer egyoldalú keleti orientációjával. Vitatható természetesen, hogy ezt a befeléfordulást mennyiben kényszerítette ki a nyugati világ embargós gazdaság- és tudománypolitikája, illetve a szocialista rendszerek tudatos elszakadási, izolálódási törekvése mind a világpolitikában, mind a tudományban, az azonban egyértelmű, hogy a tudományos fejlődés szempontjából az önellátásra törekvés, az izoláltság kizárólag csak negatív eredményekkel jár. Az elzárkózásból eredő hátrányok még egy a Szlovákiáénál mérhetetlenül nagyobb kutatási bázist (például a Szovjetunióét) is visszavetik a fejlődésben. A gazdasági autarkia feltételei között a vállalatok és egyéb intézmények — külső tudományos potenciál híján — a szlovák tudománytól várták fejlesztési problémáik tudományos megoldását. Ez a kihívás egyszerre hatott inspirálólag és volt szükségszerű kudarcok forrása is. A K+F növekedési üteme 1950 és 1965 között volt a legmagasabb. A 70-es években csökkent a növekedési ütem, a 80-as években telítettség jelei mutatkoztak, a létszámés ráfordításnövekedés megállt. A 70-es évekig tartó növekedési folyamat extenzív jellegű volt, csak az elmúlt évtizedben vetődött fel a hatékonyság javításának kérdése. A K+F területen dolgozók aránya a teljes foglalkoztatotti létszámhoz viszonyítva Szlovákiában 1960-ban 1% volt (15000 fő), 1986-ban 2,4% (58000 fő). 1. táblázat K+F dolgozók megoszlása (százalékban) 1965 1987 Alapkutatás 14,7 14,3 Ipar 56,8 58,9 Építőipar 6,4 3,8 Mezőgazdaság 12,3 8,3 Erdő-és vízgazdálkodás 2,3 1,4 Egészségügy 3,4 2,8 Egyé

b 4

Л 10,1 Összesen 100,0 100,0 Alapvető irányaiban a K+F tevékenység az elmúlt 25 év alatt tehát nem változott. Nyomasztó a rugalmasság hiánya, és elgondolkodtató, hogy a lakossági igényekkel közvetlenebb kapcsolatban levő K+F irányok (építőipar, egészségügy) veszítettek jelentőségükből. Sajnálatos gondja a szlovák tudománynak, hogy az egyetemek és általában a felsőoktatás részvétele a K+F munkában elenyésző, körülbelül 3%-os (a forrásokra és a sze-