Kutatás-Fejlesztés – Tudományszervezési Tájékoztató, 1990

1. szám - Tartalomjegyzék

19 Például Erdei Ferenc 1957-1964-ben, valamint 1970-1971-ben főtitkárként, 1964-1970 között alelnökként dolgozott, akárcsak Szentágothai János, aki 1973 és 1985 között elnökként és alelnökként is tevékenykedett. Szabó Imre is mintegy tizen­hat évig játszott vezető szerepet az Akadémia élén (1960 és 1970 között főtitkárhe­lyettesként, 1970 és 1976 között alelnökként). Köpeczi Béla miniszteri kinevezése előtt 1970 és 1982 között főtitkári ill. főtitkárhelyettesi minőségben irányította az Akadémiát. A fentieken kívül Jánossy Lajos, Bognár Géza, Márta Ferenc és Láng István töltött be két funkciót az Akadémia vezetésében. Külön kell szólni Straub F. Brúnó­ról, aki már az éppen újjászervezett 1949-es Akadémián is elnökségi tag volt, majd 1967-től 1973-ig alelnök és 1985-ben újraválasztották erre a tisztségre. Az akadémiai pozíciók osztályok szerinti eloszlása a következőképpen fest (a zárójelben levő szám több pozíciót jelöl). I. 0. 2 II.o. 3(1) III. о. 5 (2) IV. о. 3 (1) V. о. Ф VI. о. 3 (1) VII. о. 4(2) VIII. о. 2(1) IX. о. 4(2) X. о. 1 Az Akadémia elnöki funkciójába társadalomtudós csak 1985-ben került. A fő­titkárok az I., II., III., IV., a VII. (2), és a IX. osztály képviselői közül kerültek ki. A korszak akadémiai vezetőinek megközelítőleg fele töltött, tölt be pályafutása során valamilyen — rendszerint magas — szintű párt-, államigazgatási vagy állami tiszt­séget. Öt akadémikus (akadémiai vezető) működött hosszabb-rövidebb ideig miniszteri funkcióban, többségében a kulturális tárcánál. összefoglalás-féle Az Akadémia egy gondosan öntözött kert — írja Graves a "görög mítoszokban " —, ahol a filozófusok istentelen dolgokat mondogatnak az Istenről. A mi kérdésünk az, hogy vajon egy istenek nélküli világban, ahol fennmaradt az akadémia, kik töltik meg e kertet, s kivel feleselnek... Kik az akadémikusok, és hogyan lesznek azok abban a korszakban, amely az akadémia államosításával kezdődik és a növekvő autonómiáért folytatott küzdelemmel végződik. Nem gondoljuk, hogy az akadémikus "félisten", valamilyen átmeneti lény az egyszerű halandó és az Istenek között, kiváltképpen nem akkor, amikor a hatalomból származtatott tévedhetetlenség a politikusok, a kritika pedig csak az udvari bolond sajátja volt. Ennek ellenére mégis körüllengi, -lengte az Akadémiát, az akadémikust még az elmúlt négy évtizedben is valami senki és semmi

Next

/
Oldalképek
Tartalom