Kutatás-Fejlesztés – Tudományszervezési Tájékoztató, 1989

6. szám - Figyelő

493 A K+F szektorban foglalkoztatottak száma (1960-1985) (ezer fő) Ország 1960 1965 1970 1975 1980 1982 1985 Bulgária 14,7 21,6 46,7 60,5 60,6 771,2 79,6 Csehszlovákia 106,0 146,0 154,0 159,0 170,0 169,0 176,0 NDK — — — 99,0 123,0 124,0 119,0 Lengyelország 36,0 50,0 73,0 151,0 149,0 119,0 111,0 Románia 40,1 59,1 58,3 84,3 110,0 129,0 152,0 Szovjetúnió 1763,0 2401,0 2299,0 3790,0 3790,0 4475,0 4554,0 Ha a tudományos dolgozók 10 000 lakosra jutó számát nézzük, akkor ez 1985ben Bulgáriában 30, Csehszlovákiában 41, az NDK-ban 48, Lengyelországban 18, Magyarországon 35, a Szovjetunióban 54 volt, ezzel szemben: Franciaországban 13, Japánban 45, az NSZK-ban 21, Nagy-Britanniában 15, az Egyesült Államokban 31. A szocialista országokban azért is gyenge a K+F szektor hatékonysága, mert egy foglalkoztatottra kevés ráfordítás jut. 1985-ben ezek a költségek így alakultak: Bulgáriában 14,5 ezer leva, Csehszlovákiában 339,8 ezer korona, az NDK-ban 229,2 ezer márka, Lengyelországban 2166,7 ezer zloty, Magyarországon 922,6 ezer forint, a Szovjetunióban 19,2 ezer rubel. 1983-ban az Egyesült Államokban egy alkalmazott kutatóra 120,4 ezer dollár kiadás jutott, az NSZK-ban 1052 ezer márka, Nagy-Britanniában 48,6 ezer font. A szocialista és a nyugati országok közötti tudományos-műszaki kapcsolatok a 20-as évek végén kezdtek kialakulni, amikor a Szovjetunió első ötéves terveinek végrehajtása közben megállapodásokat írt alá tőkés országokkal licencvásárlásról és műszaki támogatásról. 1928-tól a második világháború kirobbanásáig kb. 200 ilyen megállapodást írtak alá, s ezekben nemcsak felszerelés szállításáról volt szó, hanem műszaki támogatásról is, oktatás, felügyelet formájában. 1932-ben a Szovjetúnióban 6800 nyugati szakember tartózkodott. A második világháború kirobbanása, majd az azt követő "hidegháborús" időszak szinte teljesen megszakította a gazdasági és ezen belül a tudományos-műszaki kapcsolatokat is. Csak 1958-ban jött létre olyan kormányközi megállapodás, amelyet az Egyesült Államok, Lengyelország és a Szovjetúnió írtak alá a tudományos akadémiák közötti tudóscseréről. A 60-as évek végéig a szocialista országok elsősorban a kereskedelmen kívüli formákban fejlesztették együttműködésüket a Nyugattal: kutatók és oktatók cseréjével, irodalomcserével, közös konferenciák és tudományos szimpóziumok szervezésével. Ebben az időszakban az egyetlen kereskedelmi forma az volt, hogy a szocialista országok jelentéktelen értékű licenceket vásároltak a tőkés országoktól. A 60-as évek második felében előtérbe kerültek a tudományos-műszaki együttműködés kereskedelmi formái. 1972-ig a KGST tagországok nyugati országokban öszszesen több mint 1300 licencet vásároltak.