Kutatás-Fejlesztés – Tudományszervezési Tájékoztató, 1989
6. szám - Szemle
491 próbálja látni a történelem tapasztalatait és korunk igazi kihívásait sem az "ohnmächtig" vagyis eszméletlen, sem pedig az "allmächtig" tehát mindenható, totalitárius állam szélsőséges koncepciója, illetőleg gyakorlata nem fogadható el. Az elmúlt néhány évtized nyugatnémet tapasztalata szerint az "ésszerű közép" lehetőségei a szociális piacgazdaság viszonyrendszerében gyökereznek. Azonban a szociális piacgazdaság viszonyai között is érvényes, hogy "nem lehet mindent egyszerre" s ezért nem termelődött ki egyértelmű válasz az állam szerepére vonatkozóan. Bizonyosnak látszik azonban, hogy korunkban a legfontosabb erőforrás, értékforrás a humán tőke. Az állam fő feladatait tehát ebben a kontextusban kell látni. A fő feladatok közül az első helyen a képzési rendszer stratégiai fejlesztése áll. Ezen belül kulcsfontosságú a felsőoktatásban a széles és mély alapképzés biztosítása, az alapképzés, a gyakorlatorientált képzés és a továbbképzés egymásra épülő rendszereinek kialakítása. Ma már sürgető, hogy a gondolkodásban meggyökeresedjen a rendszeraspektusú látásmód, például a technikai, ökonómiai, ökológiai és szociális problémák "együttlátásának képessége", készségszintre emelkedjen a nemlineáris dolgok felismerése, természetes legyen a nagyobb összefüggésekben való gondolkodni tudás. Az állam második fő feladata a tudományos kutatás támogatása, különös tekintettel az ún. "frontproblémákkal" való foglalkozásra. A nyugatnémet tudományos menedzser szemszögéből a kulcskérdések három pontban összegezhetők. Az állam hagyjon teret a vázolt relációban, de koordináljon. Tekintse döntő feladatának a keretfeltételek biztosítását, ami konkrétan képzési rendszert, alapkutatás-támogatást és infrastruktúra-biztosítást jelent. Az államnak abba az irányba kell hatni, hogy polgárai minél jobban megértsék, a jövő a félelem legyőzésétől és a polgárok felelősségétől függ. A fejlett gyakorlatot és a fejlettebb problémákat is jól ismerő tudós-menedzser felfogása és a történeti-elméleti elemzésből eredő következtetés között modern tudomány és korszerű állam kapcsolatában, úgy tűnik, nincsen paradoxon. És mindkettő kapcsolatban van azzal a láthatatlan kiindulóponttal, amelyet akadémiánk elnökeként Kodály Zoltán 1946-ban így fogalmazott: "A tudomány, művészet nem szolgálhat senkinek. Önönmagáért van. Nem lehet sem ancilla theologiae, sem meretrix politices." 4 3. Füzeséri András 43/ Akadémiai Értesítő, 56.1947. 28-29.p.
