Kutatás-Fejlesztés – Tudományszervezési Tájékoztató, 1989
6. szám - Szemle
480 vagy átalakítjuk társadalmi berendezkedésünket az egész világon úgy, hogy soha többé ne lehessen háború, vagy követjük a nemzeti önvédelem divatjamúlt hagyományát, aminek logikus következménye csupán katasztrofális összeütközés lehet" — vallják a szerzők. És micsoda szerzők! Albert Einstein, Niels Bohr, Arthur Compton, Irving Langmuir, Szilárd Leó, Wigner Jenő, Robert Oppenheimer, hogy csak néhányat említsünk. Ma már jól tudjuk, az atomfegyver politikusok általi birtokbavétele még nem jelentette a tőle elválaszthatatlan új gondolkodás elsajátítását. Négy évtizeden át együtt fejlődött az atomfegyverkezési verseny, a háborús veszély, de a háború elleni harc is. E folyamat a nyolcvanas években történelmi fordulóponthoz ért. Ezen egész korszak tapasztalatainak összegzése és a történelmi áttörés kulcsműve a szovjet és a nyugati tudósok munkáját tartalmazó: Áttörés. Az új gondolkodás kialakulása c. könyv. A több mint harminc szerző együttes álláspontját a moszkvai Szergej Kapica és a kaliforniai Martin Hellmann így summázza: "Az űj világfelfogás lényege világos: globális gondolkodás esetén az emberiség érdekeit bármely nemzet vagy embercsoport érdekei fölébe kell helyezni." 1 4. Az elmúlt évtizedek azonban nem csupán a nukleáris megsemmisülés állandóan fenyegető rémét termelték ki. A tudományos és technikai haladás egyszerre bizonyult a fejlődés egyik alapvető forrásának és újabb, immár globális természetű problémák eszközének. A népességrobbanás, az ökológiai fenyegetettség, a fejlett országokban az információs társadalom napirendre kerülése s Földünk nagyobb részén az elemi nyomor terjedése új, s a korábbiaknál is hatalmasabb kihívásokat jelent. Az az ötvenes évekből származó felismerés, hogy a fejlődés ellen voltaképpen nincs gyógymód és nemigen valószínű, hogy a haladás robbanékony változatai számára automatikus biztonsági csatornákat lehessen találni, ezidáig meglehetősen helytállónak bizonyult 1 5. Az egyetlen viszonylagos biztonsági tényező, a napi döntések intelligens végrehajtása ugyanakkor - ezidáig — csak túl nagy hibahányaddal sikerült. A mélyebb okok egészen addig a kérdésig vezetnek, hogy végül is mi a tudomány szerepe a modern államban? Mert hiszen abban ma is egyetérthetünk Arkhimédésszel, hogy a tudomány valóban isteni és isteni volt azelőtt is, hogy az Államot segítette volna és bizonyára isteni függetlenül attól, hogy segíti-e az Államot vagy sem 1 6. Csakhogy egy kissé másként vetődik fel a kérdés egy olyan korban, amely technikáját és technológiáját tekintve voltaképpen (anélkül, hogy az emberek nagy többsége ezt igazán értené) az axiomatikus halmazelmélet és a valószínűségszámítás, a kvantumfizika és a kvantumkémia, 14/ Áttörés. Az új gondolkodás kialakulása: szovjet és nyugati tudósok a háborúmentes világért. Bp. 1988,ОМПСК. 294 p. 15/ Neumann. J.: Túlélhetjük-e a technikát. In: —: Válogatott előadások és tanulmányok. Bp. 1965,Közgazd.Jogi K. 103-118.p. (Eredetileg megjelent: Fortune, 1955. június.) 16/ Neumann,J.: A matematika szerepe a tudományokban és a társadalomban. In: — Válogatott ... 28-43.p. (Eredetilegmegjelent: Graduate Alumni, 1954.június. 16-29. p.)
