Kutatás-Fejlesztés – Tudományszervezési Tájékoztató, 1989
6. szám - Szemle
481 a genetikai kód megfejtése és a rekombinációs génmanipuláció vagy a tudományos bázisú pszichotechnika lehetőségeivel él, netán visszaél. Az a tény, hogy a tudomány a dolgok, a társadalmi vagy természeti jelenségek tárgyilagos vizsgálata, ismerete és magyarázata, nem mai keletű. Ám az a realitás, hogy 1945 nemcsak az atomenergia-felszabadítás kezdete volt, hanem tágabban egy olyan új világkorszak kezdete is, amelynek meghatározó alapja a természettudományi-technikai haladás, új konzekvenciákat sürgetett tudomány és állam viszonylatában is. Hazánkban akkor volt olyan neves és felelősségteljes tudós, aki a bekövetkezett fordulatot az elsők között felismerte és időben meglátta: "Modern államot a dolgok alapos ismerete nélkül vezetni lehetetlen. Ma az egész államvezetés két részre kell, hogy oszoljon: a dolgok megismerése és megértése — ez a tudomány dolga — , az eredményeknek az életbe való átültetése, ez a politika dolga. Ebből következik, hogy erős, erősen megszervezett tudomány nélkül államvezetés ma lehetetlen." 1 7. Ebben a felfogásban a tudomány célja a megismerés, a megértés, az új igazság keresése és nem célja a politika alátámasztása. Szent-Györgyi azonban hozzáteszi: ez nem zárja ki azt, hogy azért a tudomány ne lehessen az államélet alapja és ne nyújtson minden téren segédkezet az államnak. Hiszen, mint észrevette, "Ma a tudós még a közvetlen rokonszakmában is idegen, a tudomány pedig a gazdasági és társadalmi élet egyik legfőbb pillére." 1 8. S miután — mint előrejelzi — a közélet nagy problémáinak súlypontja mindinkább a tudomány területére fog áttolódni, a tudósnak a maga tudományának művelése mellett ott kell tartania tekintetét az államélet horizontján és segédkezet kell nyújtania a politikusnak problémái felismeréséhez és megoldásához. Gyorsuló idő — aktualizálódó tudománytörténet? A praktikus és sikeres Henry Ford egykori kijelentése, miszerint "A történelem üres fecsegés!" — mint Bernai megjegyzi, részben abból a mélyen begyökeresedett elgondolásból sarjad, hogy különösen a természettudományokban a jelenlegi tudás helyettesíti és feleslegessé teszi mindazt, amit a múltban tudtak. Szerencsére, teszi hozzá, egyre több tudós kezdi belátni, hogy a történelem ilyesfajta semmibevétele olyanféle következménnyel jár, amely a tudomány társadalmi helyének helyes megítélését egyszerűen kizáija 1 9. Ha ehhez még hozzátesszük azt az európai tapasztalatot, hogy általában az eredmény "semmi" a hozzávezető út tanulságainak megértése nélkül, akkor kétségtelenül Bemal álláspontjára helyezkedünk a vázolt kérdésben. Szerencsére nem vagyunk egyedül. Már a századfordulón markánssá vált az igény arra, hogy nemzetközi összefogással kell tenni a tudomány valóságos történetének közös feltárásáért. 1900-ban a francia matematikatörténész Paul Tannery Párizsban 171 Beszélgetés Szent-Györgyi Alberttel az Akadémia és az egyetemi oktatás válságáról = Szabadság, 1945. július 12. 18/ Szent-Györgyi A.: Az Akadémia válsága. = Szabad Nép, 1945.december 12. 19/ Bernai, J.D.: Tudomány és történelem. Bp. 1963,Goldolat. XXVIII, 846 p.
