Kutatás-Fejlesztés – Tudományszervezési Tájékoztató, 1989

1. szám - Szemle

37 A PROJEKTUM VEZETŐJE A projektum vezetőjének el kell igazodnia az emberi kapcsolatok­ban és a csoportdinamikában. Képesnek kell lennie az információ megvi­tatására a K+F szakemberekkel, valamint a külső részlegek laikusaival is. A projektumvezetők a K+F követei más részlegek felé és üzenetek hordozói. A projektumvezetőnek többnyire van tudományos vagy műszaki előélete, a legsikeresebbek kutatói vagy mérnöki pályáról kerültek a vezetésbe. Rendszerint szivesen dolgoznak együtt másokkal problémák megoldásán, jobban érdekli őket az átfogó egész, mint a részletekbe me­nő feladat. Az individualista szakemberek vezetése nem könnyű. A pro­jektumvezetőnek tisztában kell lennie a K+F munkafolyamatokkal, képvi­selnie kell a K+F érdekeit, de ugy kell közvetítenie az információkat, hogy a felsővezetőket leginkább érdeklő kérdésekre feleljen meg: "mikor lesz uj termék a kutatásból". A projektumvezetőnek nemcsak horizontálisan, az egyes osztályok között kell integrálnia az információt, hanem vertikálisan is, azaz a nyers adatokból "tudást" kell alkotnia. Az adat ugyanis akkor válik információvá, amikor összefüggésében, más adatokkal együtt értelmezik. A PROJEKTUMVEZETÉS ESZKÖZTÁRA Mivel kevés projektumvezető rendelkezik a felsorolt tulajdonsá­gok mindegyikével, a vezetési rendszerek, mechanizmusok is szükségesek a sikerhez. Néhány lényeges feltétel: mind a funkcionális vezetésnek, mint a projektumvezetésnek meg kell egyeznie a projektum indításakor — lehetőleg Írásban — a célok tekintetében. Ez igen lényeges a prioritás, a szükséges munkamennyiség, a határidő kijelöléséhez. Kompromisszumra kell jutni a határidő és a munka minőség tekintetében. A rendszeres összejövetelek nélkülözhetetlenek. A kutatók gyakrari panaszkodnak, hogy az értekezlet értékes időt vesz el tőlük; ezért az üléseket jól meg kell szervezni. Az összejövetelek­nek két fő tipusa van: az egyik a problémamegoldó és a taktikai válto­zásokat megtervező, a másik a projektum fejlődését áttekintő, a disz­ciplínák közötti információcserét biztosító. A problémákat a megfelelő szinten kell meg­oldani. Prioritási sorrendet kell készíteni, ahol több a projektum, mint a rendelkezésre álló erőforrás, vagy ahol az erőforrásokat nem bontják le projektumokra. A jutalmazási rendszernek figyelembe kell vennie a jó tervezést, a határidős elkészitést és a munka minőségét is. Forráselemzések révén meghatározható az alacso­nyabb prioritású projektumok kidolgozásához szükséges idő.

Next

/
Oldalképek
Tartalom