Kutatás-Fejlesztés – Tudományszervezési Tájékoztató, 1989

1. szám - Szemle

33 A K+F vezetők először elutasítóan reagáltak: "a feltalálást nem lehet megtervezni". De azt elfogadták, hogy a program-célok sikeresen kijelölhetők és megvalósíthatók. A fejlesztési tevékenység előtérbe kerülésével egyre nagyobb figyelmet szenteltek a szervezésnek, a költségeknek. Megfogalmazódott a kutatás /felfedezés/ ós a fejlesztés különbözősége, és ettől kezdve elkülönült irányításuk is. A 60-as évek végén, a ?0-es évek elején a K+F egységek kifejlesztették a projektumellenőrzés formális módszereit. Maga a pro.iektumirányitás uj dimenziókat nyert. Mivel a hadi- és az üripari K+F-en kivül ritka volt a külső megrendelő, a kitűzött célok elérése teljesen belső ügy volt. Az uj termék piaci bevezetésével a cégen belül más osztály foglalkozott, igy a határidő-elcsúszás nem pénzbüntetéssel vagy szerződésbontással járt, hanem a piaci siker elmaradását jelentette a cég számára. MÁTRIX ÉS VEZETÉSTUDOMÁNY A projektumirányitás belső üggyé válásával párhuzamosan két fontos tudományos eredmény született: az egyik a mátrixnak mint szervezeti struktúrának kialakulása, a másik a szervezéstudomány önálló területté válása. A mátrix fogalma itt azt jelenti, hogy a funkcionális szervezetre ráépül egy koordináló szervezet, ami irányítja a párhuzamosan futó projektumok megvalósítását a különböző osztályokon. A mátrix módszerrel több uj termékfejlesztés futtatható párhuzamosan, biztositva a szükséges személyzet kritikus tömegét. A mátrix kidolgozása nem egyszerű, de előnyei miatt ma a legtöbb műszaki szervezet alkalmazza. A szervezéstudomány az 50-es években lett a vezetéstudomány elismert ága, de több mint tiz évbe tellett, amig teret nyert a szervezeti strukture és a vállalati cél egymással való megfeleltetésének gondolata. A legnagyobb hatású munka szerzői a témában Lawrence és Lorsch. Ők vezették be az integráció és a differenciáció fogalmát a szakirodalomba. Integrációra és differenciádéra egyaránt szükségük van a cégeknek, de a céltól és az alkalmazott technikától függően különböző mértékben. A komplex piaci, politikai stb. környezettel külön osztályok foglalkoznak a cégeknél; minél turbulensebb a környezet vagy a technika, annál inkább szükséges a differenciáció. Ugyanakkor a végtermék sikeres eladhatósága érdekében a cégnek egységes entitásként kell működnie, azaz biztosítania kell az integrációt is. A K+F vezetők ráéreztek arra, hogy nem a specializáció okoz problémát: a tudósok amúgyis elkülönülnek a szakterületük szerint. A gond az integráció: hogyan lehet ugy integrálni, hogy ne kelljen minden egyes projektumot személyesen irányítaniuk. Az integráció problémáját azért is meg kellett oldani, mivel a cégeket a piac kényszeritette, hogy egyszerre több termékkel jelenjenek meg. Az egy termékü cégek ugyanis túlságosan sebezhetők. A