Kutatás-Fejlesztés – Tudományszervezési Tájékoztató, 1989
1. szám - Szemle
10 megvalósuló koncepciója volt. Az 1945-49 közötti átmeneti időszakban az anyagi romeltakarítás mellett — Becher szavaival — a "szellemi romeltakarítás" is különleges súlyt kapott. Az antifasiszta-demokratikus és a szocialista átalakulás párhuzamos megvalósítása rendkivül bonyolult kérdéseket vetett fel a jövendő tudományos potenciál vonatkozásában. Uj szemlélet, gondolkodásmód és modell alapján kezdődött a tudományos élet megalapozása. Kezdettől kulcsszerepet kapott az a törekvés, hogy szovjet mintára a tervgazdálkodást érvényesítsék — a sajátosságokat is figyelembe véve — a tudomány müvelésének szférájában is. Ez a jövendő szervezeti, irányítási és érdekeltségi, szabályozási rendszer kialakítása szempontjából meghatározó követelményeket jelentett. Sajátos tényező volt az a hallatlan tudományos "kádé г deficit" , amely a fasizmus, a háború, az ideológiai-politikai küzdelem és a két német állam közötti szembenállás következtében kialakult. A tudományos potenciál kiépítése ráadásul a társadalmi-gazdasági alap és felépitmény párhuzamos átalakításának időszakára esett, tovább nehezitve ezzel a tudomány müvelésének amúgy is rendkivül bonyolult feltételeit. A meghatározó belső politikai erők kezdettől kiemelkedő jelentőségűnek tartották a tudomány és a technika fejlesztésének ügyét. Az NSZEP pártelnökség 1948-as Értelmiség és Párt cimü határozata alapvető jelentőségű a tudományos potenciál kialakitása szempontjából.^0/ A hatvanas évek végéig a tudományos potenciál kiépítésének főbb állomásai a következők voltak az NDK-ban. A "kutatóakadémia" felfogás alapján kialakult a széles körű akadémiai intézményhálózat. Az 1946-ban szovjet segítséggel újra megnyitott Berliner Akademie der Wissenschaften több szerveződési formán keresztül a hatvanas évek végére jelentős intézményi bázissal rendelkező, az alapkutatások széles spektrumát művelő, tudományos intézményrendszerré vált. Az 1972-es névváltozás: Akademie der Wissenschaften der DDR részben a befejeződött átalakitási folyamatot jelképezte, részben pedig arra utalt, hogy az akadémia a jövőben — a felsőoktatással közösen — viseli a felelősséget az alapkutatások fejlesztéséért. Kiemelkedően nagy erőfeszítéseket tettek a felsőoktatás intézmény- és feltételrendszerének fejlesztésére. Amig 1946-ban az NDK területén mindössze 1? egyetemi rangú oktatási intézmény volt, addig ezek száma a hatvanas évek második felére 44-re /7 egyetem, 37 egyetemi szintű főiskola/ emelkedett. 11/ 10/ Wissenschaft ... i.m. 681.p. 11/ Reiseführer, Deutsche Demokratische Republik. Leipzig, 1968, Brockhaus. 31«P« Statistisches Taschenbuch der DDR. 1980. 111.p.
