Kutatás-Fejlesztés – Tudományszervezési Tájékoztató, 1987
6. szám - Szemle
506 a ráfordításoknál is /korábban ezek csak a létszámadatokra korlátozódtak/. A forrástervezést azonban ez a folyamat kevéssé befolyásolta. Az e téren érzékelhető problémák: - A kutatásirányitó szervek szintjén általában nem kötelező a K+F célú források elkülönített tervezése és kezelése, a célok szerinti felhasználásról többnyire saját hatáskörükben döntenek. - Jórészt hasonló a helyzet a K+F intézmények szintjén is, ahol többnyire csak utólag, az adatszolgáltatók mérlegelése alapján különíthetők el a tulajdonképpeni K+F ráfordítások más ráfordítási tételektől. Ezt a mérlegelést olykor az érvényes gazdasági szabályzók is befolyásolják. - A vállalati szférában sem volt kötelező a K+F célú források elkülönített tervezése és kezelése, s a vállalati mérlegbeszámolókban sem sikerült a MŰFA felhasználás tételei közül elhatárolni a K+F jellegű tételeket, vagy — amire szintén igény van — az országos és a helyi jelentőségű fejlesztések ráfordításait. - Sokszor fogalmazódott meg az az igény, hogy a forrásadatok csak azokat a kereteket tükrözzék, amelyekkel a K+F intézmények ténylegesen rendelkezhetnek, mert a különféle elvonások mértékének gyakori változásai zavarják a ráfordítási mutatók időbeli alakulásának értékelését, s a "bruttó" adatok nem valóságos képet tükröznek. Az öszszehasonlitási célokra kimunkált becsült tételek /pl. oktatói bérhányad és rezsiköltség/ is irreálisan növelik a tényleges kutatási költségeket. Mivel ezek többnyire nem statisztikai problémák, megoldásuk más téren igényel intézkedéseket. TUDOMÁNYÁGI OSZTÁLYOZÁS A tudományági /ágazati/ osztályozás jelentős volt a forrástervezésben akkor, amikor a tudományágak szerinti tagolást is alkalmazták. A 70-es évektől ez a forrástervezésben már nem szerepelt. A statisztikában viszont tovább fejlődött, amig a tudományágak szerinti kutatásirány itás érvényesült. Ennek háttérbe szorulásával a statisztikában is más osztályozások /pl. ágazati és tárcák szerinti tagolás/ kerültek előtérbe . A lényegében ma is használatos tudományági /ágazati/ osztályozást először a TFT helyezte komolyabb alapokra, a külföldi megoldások figyelembevételével. A 70-es évek közepén ezt az MTA javaslatára korszerűsítették. További kisebb korrekciókra a 70-es évek végén került sor, a módosítás először az 1981. évi adatoknál érvényesült. A nemzetközi gyakorlat azonban más irányokban fejlődött. Az Egyesült Államokban viszonylag korán áttértek az un. kétsiku tudományági besorolásra, amely egyfelől intézményeket sorol fő profiljuk alapján tudományágakhoz, de másfelől tevékenységi alapon is elvégzi az előbbitől sokszor nagyon eltérő képet tükröző besorolást. Az UNESCO statisztikai gyakorlatában viszont a tudományági /ágazati/ osztályozást csak az un. felsőoktatási és a közszolgálati szektorokra korlátozzák,
