Kutatás-Fejlesztés – Tudományszervezési Tájékoztató, 1987

6. szám - Szemle

499 AZ I955-I956-I957. ÉVEK IDŐSZAKA Ezekben az években a K+F forrástervezés ügye meglehetősen háttérbe szorult és mintegy visszafejlődött: megszűnt a tervekben a "tudományos kutatás" cimü ágazat, s az ágazati beruházásokon belül a kutatási-fejlesztési beruházások adatainak már csak információs jelentősége maradt; a K+F forrásadatok csakhamar un. számitási anyagokká váltak. Az ipari kutató-fejlesztő intézetek viszont 1956-ban már lehetőséget kaptak arra, hogy szabad kapacitásaik terhére bérmunkát vállaljanak, s hogy bevételeiket maguk használhassák fel. Ebben az időszakban fogalmazódott meg az Akadémia részéről egyre határozottabban az az igény, hogy ismerjék el az alapkutatások fontosságát és fokozottabb támogatását. A K+F célú költségvetési fejlesztés ütemének és a beruházási kereteknek a csökkentése azonban szinte minden téren visszavetette a fejlődést. A tudományos kutatás anyagi megalapozásának központi tervezésére és biztosítására 1954-ben az MTA kapott kormányhatározattal jogkört, de ez formálisnak bizonyult, s az akadémiai tervezés i tevékenység fokozatosan az akadémiai szférára korlátozódott. Ugyanakkor ez a kormányhatározat vetette meg az alapját az akadémiai támogatási rendszer kifejlesztésének. AZ I958-I969. ÉVEK IDŐSZAKA A műszaki fejlesztési alap bevezetésével jelentős uj forrása lett a K+F tevékenység finanszírozásának. A kormány tanácsadó szervéként 1957-ben létrehozták a Tudományos és Felsőoktatási Tanácsot /TFT/, többek között K+F forrástervezési, illetve koordinálási feladatokkal. /Egyidejűleg az Országos Tervhivatalban /ОТ/ megszűnt a Műszaki Fejlesztési Főosztály, az i960, évi 24. sz. törvényerejű rendelet pedig az MTA formális felelősségét is megszüntette a K+F központi forrástervezés terén. Az OMFB ekkor már létrejött, de ilyen vonatkozású feladatai még nem voltak./ A második hároméves terv /1958-1960/ irányelvei a kutatás vonatkozásában csak általános előirásokat tartalmaztak, forráselőirányzatokat nem. Az első Országos Távlati Tudományos Kutatási Tervre /0 T T К T / várt a legfontosabb feladatok kijelölése és a szükséges anyagi igények meghatározása. Ennek kidolgozása azonban elhúzódott, s csak 1961-ben lépett érvénybe a kormány jóváhagyásával. Kidolgozását és végrehajtását a TFT szervezte /a részletes tervezési és beszámolási utasításokat az ОТ elnöke adta ki/. Tematikai előirányzatai eredetileg husz évre szóltak, forráselőirányzatai pedig az i96i-i965. évek időszakára vonatkoztak, az eredetileg javasoltnál lényegesen csökkentett mértékben. A beruházásokat ötéves összegben tervezték, a működési költségekre öt év alatt 70 %-os növekedést maximáltak azzal a megszorítással, hogy az éves tervszámokat mindig az adott év lehetőségeinek megfelelően irányozzák elő. A TFT évente tehetett javaslatot — tárcák és tudományágak szerinti bontásban — a főhivatású kutatóintézetek, valamint a kutatási támogatások létszám- és költségkereteire, s külön a MŰFA eszközeiből létrehozott — 100 milliós nagyságrendű — Tudományos Kutatások Fejlesztési Alapjának /TKFA/ nagyságára és elosztására. /Tényleges befolyása lényegében csak az utóbbira volt, költségvetési vonatkozásokban a Pénzügyminisztérium, beruházási vonatkozásokban a Tervhiva-