Kutatás-Fejlesztés – Tudományszervezési Tájékoztató, 1987

6. szám - Szemle

498 A K+F FORRÁSTERVEZÉS FEJLŐDÉSÉNEK FŐBB SZAKASZAI Mivel a K+F tervezése — és benne a forrástervezés — tudományos igényű történeti vizsgálatára mind ez ideig még nem került sor, ezért a főbb fejlődési szakaszokat egyszerűen aszerint határoztuk meg, mikor következett be a korábbiakhoz képest lényeges változás a tervezés rendszerében, illetve módszerében. AZ I947-I954. ÉVEK IDŐSZAKA A hazai K+F forrástervezés kezdetei az első hároméve s tervhez /1947-1949/ kapcsolódnak. A K+F-bázis helyreállítása érdekében szükség volt a meglévő tudományos intézmények beruházási, felujitási, illetve helyreállítási előirányzatainak meghatározására. Ekkor nem kerülhetett sor a hazai tudományos intézmények helyzetének felmérésére és a K+F igények feltárására, ezért a hároméves terv K+F feladatokat nem tartalmazott. Az 1948-ban létrehozott Magyar Tudományos Tanács kezdte meg először a kutatások országos tervének kidolgozását, s mérte fel a K+F intézményhálózatot, annak személyi állományát, valamint anyagi-pénzügyi ellátottságát. A tervelőirányzatokat a tárcákkal közösen alakította ki, s ezeket a tárcaköltségvetések tartalmazták. 1949-ben már az állami költségvetésben is szerepelt külön előirányzat "a tudományos egyesületek és a tudományos kutatások támogatására" elnevezéssel. Az MTT feladatkörét 1949-ben az újjászervezett Magyar Tudományos Akadémia vette át. Az első ötéves terv /1950-1954/ időszakában a K+F forrástervezés feladatait az Országos Tervhivatal Műszaki Fejlesztési Főosztálya látta el. Az eredeti első ötéves terv még csak a létesítendő vagy fejlesztendő kutatóintézetek felsorolását és a beruházási előirányzatokat tartalmazta K+F vonatkozásban; a módositott terv viszont már megjelölte a fontosabb feladatokat , valamint az összes kutatási költség és kutatási beruházás előirányzatait is. A kutatóintézetek számára ekkor vált először kötelezővé az éves tervkészítés, lényegében az ipari vállalatok mintájára. Az éves népgazdasági tervek 1951-t°l tartalmaztak "tudományos kutatás" cimszó alatt — mintegy önálló ágazatként — tematikai feladatokat, létszám- és beruházási előirányzatokat, mégpedig tárcák és tudományágak szerinti bontásban. A K+F beruházási forrás túlnyomó részben a központi tervhitel, kisebb részben az állami költségvetés volt. A beruházások tervezése évről-évre a mind részletesebb tagolás felé haladt, s csak 1954-től egyszerűsödött. Kutatási költsége lőirány zatok ekkor az éves népgazdasági tervekben nem szerepeltek, ezekre a felügyeleti tárca költségvetése, illetve a vállalati kutatóhelyek esetében a vállalati bevétel vagy a Pénzügyminisztérium iparfejlesztési téritése nyújtott fedezetet. A forrástervezés lényegében csak a főhivatású kutató-fejlesztő intézetekre korlátozódott. Ekkor már lehetőség nyilt — utasitásra — más tárca, illetve kutatóhely megbízásának és átutalásának fogadására is, de ez még ritkaságnak számitott. Az intézetek bevételeikkel nem rendelkezhettek, ezeket a Pénzügyminisztérium zárolt számlájára fizették be.