Kutatás-Fejlesztés – Tudományszervezési Tájékoztató, 1986
1. szám - Figyelő
50 Ezek természetesen átlagok: a természettudományokban a jelöltek életkora általában ennél alacsonyabb, a társadalomtudományokban magasabb. Kétségtelen, hogy a tudományos fokozat megszerzése időigényesebb lett, a múlthoz képest jóval nagyobb információmennyiség feldolgozását, több kisérlet elvégzését teszi szükségessé. Az is valószinü azonban, hogy a fiatal kutatók az egyetemeken nem sajátítják el az anyaggyűjtés és feldolgozás leghatékonyabb módszereit. — KIRILLOV-UGRÖ M OV.V.G .: Unsere jungen Doktoren sind zu alt. = Spectrum /Berlin/, 1985.8. no. 8-9. p. - ф A kutatók szakmai mobilitása A tudományos és műszaki forradalom egyik jellemző vonása a tudósok szakmai mobilitása: a szakterület, a kutatási téma gyakori változtatása. Ez a mobilitás teszi lehetővé a kutatási irányok állandó módosítását. Ugyanakkor indirekt módon méri is a kutatási területek modern, illetve konzervatív voltát, az adott kutatási terület ismeretanyaggal vagy munkaerővel való telítődését. A kutatók szakmai mobilitása nem áll közvetlen kapcsolatban a tudományfejlesztési tervekkel. Bizonyos esetekben Ígéretes irányba fejlesztheti a tudományos tevékenységet, más esetekben a fejlődés gátjává válhat. A mobilitási hullámok és a tervezett célkitűzések közti diszkrepancia rámutathat a szervezés és irányítás hiányosságaira. A szociológiai interjúk során nyert adatok szerint a tudósok kevesebb, mint kétharmada tevékenykedik olyan kutatási területen, mely egybeesik egyetemi szakképzettségével. A nemzetközi tapasztalatok arra utalnak, hogy a szakmai mobilitásban bizonyos törvényszerűségek érvényesülnek. A kutatási terület megváltoztatása feltűnően gyakori az egyetem elvégzését követő években. A fiatal kutatók gyakran olyan állásban helyezkednek el, mely eleve eltér szakképzettségüktől, vagy annak határterületén van. Ez arra utal, hogy a felsőoktatás hosszú távú tervei nem egyeznek a valós helyzettel. A gazdaság fejlődésének megfelelően változnak a munkaerőigények, a felsőoktatási terveknek erre azonnal reagálniuk kellene. A kutatási területek közötti mobilitás gyakori sága függ a szakterületek közötti távolságtól, ez azzal az idővel mérhető, amely a kutató átképzéséhez szükséges. A fizikában .és a kémiában nagyobb a mobilitás, mint a biológiában és a társadalomtudományokban. Az előbbi területeken intenzivebb a tudományos ismeretanyag fejlődése. A biológiai tudományok egyes határterületein /biokémia, molekuláris biológia, genetika/ azonban gyakran legalább olyan gyors a fejlődés, mint a fizikában. A fizikában a nem mobil kutatók aránya fele a társadalomtudományokban tapasztaltnak, és ugyancsak nagyobb a biológusok mobilitása is.
