Kutatás-Fejlesztés – Tudományszervezési Tájékoztató, 1986
1. szám - Figyelő
51 A mobilitási távolság nagysága azonos képet mutat a mobilitási gyakorisággal: a fizikusok és kémikusok állnak az első helyen, őket követik a biológusok, majd a társadalomtudósok. A modern tudományterületeken és részdiszciplinákban nem csak a tárgy megváltoztatása jelentkezik mobilitást kiváltó tényezőként, hanem a tevékenységfajták különböző társadalmi-lélektani jellege is. Ezért célszerű a mobilitást mind makro- /azaz tudományági/, mind mikroszinten /a részterületeken/ is tanulmányozni. Vizsgálatot folytattak például egy műszaki fizikai kutatóintézetben a kutatók intézeten belüli mozgásáról a szilárdtestfizika, a plazmafizika, az asztrofizika és a polimerfizika területén. Azt találták, hogy a fizikára általában jellemző nagy mobilitás a részterületeken is megmutatkozik: a szilárdtest-fizikában a mobil kutatók aránya 83 %-os, a polimerfizikában 6? %-os, a plazmafizikában 3O %-os. Kémiai profilú komplex intézményben a kémikusok mobilitásának integrált indexe ugyanakkora volt, mint a fizikusoké a fizikai kutatóintézetben, viszont a kémiai intézetben dolgozó fizikusok mobilitási indexe alacsonyabb volt, mint a fizikai profilú intézményben dolgozóké. A tudományos intézetek és kutatási területek mobilitásának tanulmányozása rámutatott, hogy a különböző tipusu intézetekben a mobilitás mértéke és az áramlás intenzitása eltérő. Az akadémiai kutatóintézetekben nagyobb a mobilitás, mint a szektorális vagy oktatási intézményekben . Husz éves szociológiai megfigyelés azt mutatja, hogy a mobilitás csúcsa a 6Ö-as évek elejére esett. Erre az időszakra volt jellemző az extenziv tudományfejlesztés, számos uj'kutatóintézet alakult, általában uj kutatási profillal. A kutatói helyek megürülése ujabb áramlást idézett elő, és a kutatók gyakori átképzését tette szükségessé. A mobilitás jelentős részét a tevékenység-tipus megváltozása teszi ki, pl. adminisztratív vezetői funkciók átvétele. Az Egyesült Államokban végzett felmérés szerint a társadalomtudósok 32 %-a, a számítástechnikai szakemberek 2? %-a vállalt vezetői feladatokat. Az ilyen irányú mozgás a biológusok és pszichológusok körében volt a legritkább. Az átlagosnál magasabb a fiatal tudósok mobilitása, az életkor előrehaladtával a mobilitás csökken. A szakmai mobilitás tanulmányozásánál különbséget kell tenni az uj tudományos diszciplínák, illetve szubdiszciplinák irányába történő mobilitás és a hagyományos tudományterületek közötti vándorlás között. Az uj tendenciák általában uj jelenségek felfedezését, uj módszerek kidolgozását vagy uj elméletek megalkotását követik. Egy-egy jelentős felfedezés forradalmasíthatja az adott tudományterületet, uj szubdiszciplina kialakulását teszi lehetővé. Ezekre a területekre a tudósok szükségszerűen más tudományágakból áramlanak. A felsőoktatás képtelen azonnal reagálni a tudományterületek átalakulására, ezért természetes, hogy tehetséges kutatók a határterületekből beáramolva hoznak létre önálló kutatócsoportokat az uj tudományterület müvelésére.
