Kutatás-Fejlesztés – Tudományszervezési Tájékoztató, 1986
1. szám - Szemle
24 lésre. A zsiiri tagjai levelezés utján érintkeznek egymással. Az értékelés első fordulójában a támogatást igénylő projektumról rövid véleményt irnak, kérdéseket tesznek fel. Közben a ZWO a projektum-javaslatokat vé. leményezés céljából 4—6 külső szakértőhöz is elküldi. A kérelmezők válaszolhatnak a zsűritagok és a külső szakértők kommentárjaira, kérdése ire. Ezután a zsűri rangsorolja a javaslatokat a kutató képessége, a munka célkitűzése és módszere szerint, s elkészíti az átfogó minőségértékelést. A zsűri tagok véleménye általában nagyfokú egyezést mutat, és a ZWO többnyire meg is fogadja ajánlatait a finanszírozási döntésekben. A szakértői értékelést használják egész tudományágak, illetve bizonyos K+F területek helyzetének felmérésére is, pl. az amerikai Tudomá nyos Akadémia ötéves perspektivikus kiadványainál. A szakértői értékelés akkor problematikus, ha a finanszi rozási prioritások meghatározására, a különböző terű letek pénzügyi igényeinek összevetésére akarják felhasználni. A szakértői értékelés "szakértői" mindig egy adott tudományterület specialistái következésképpen saját diszciplínájuk szószólói. Ez különösen áll olyan területekre, ahol a tudósok és kutatócsoportok száma aránylag kicsi, a berendezések viszont költségesek /az úgynevezett "nagytudomány" területén/. Amikor a szakértőknek mérlegelniük kell az intézmények pénzalapjainak, illetve a munkaerőnek a különböző területek közötti szétosztását, döntésük saját magukra is kihat. Ezért próbálkoznak uj, "objektivebb" módszerek kidolgozásával és bevezetésével. Az elmúlt néhány évben a szakértői értékelést főként a szisztematikus ex post értékelésekben, valamint a folyó K+F tevékenységek értéke lésében használták fel. Szakértői bizottsági eljárással értékelhetők a K+F programok tudományos és műszaki eredményei, társadalmi és gazdasá gi hasznuk, a szervezet hatékonysága és vezetése. Az értékelési bizottság tagjai az illető programról Írásos anyagot készítenek, interjút folytatnak a programokban résztvevő kutatókkal és megtekintik a létesít ményeket. Az értékelés általában több mint tiz hónapot ölel fel. A meghallgatásokat az EGB az egybehangolt akcióprogramok és az országos intézetek közötti együttműködés értékelésére használja. Külön figyelmet szentelnek a kooperáció és a koordináció szempontjainak, valamint annak, hogy a programok milyen mértékben hatot tak a szóbanforgó területek tevékenységére. A meghallgatás a projektumokban aktivan résztvevő személyekkel, valamint az eredmények potenciális felhasználóival történő háromnapos interjú-sorozatból áll. Az inter jukat általában hét külső, független szakértőből álló bizottság vezeti. A meghallgatás egyszerűbb eljárás, mint a szakértői bizottságok összehi vása és nem annyira erőforrás-igényes, de ugyanakkor nem is hatol mélyre az értékelés során. A Svéd Természettudományi Kutatási Tanács szakértői módszerváltozatát rendszeresen alkalmazzák a tanács által finanszírozott kutatási területek értékelésére és a projektumok elbírálására. Hasonló módszert használnak az alapkutatás értékelésére Finnországban és Norvégiában bizonyos tudományágak minden állami forrásból finanszírozott pro jektumára. A 4-6 külföldi szakértőből álló értékelő csoport csak egy alkalommal ül össze, interjút készit az értékelendő stábbal,
