Kutatás-Fejlesztés – Tudományszervezési Tájékoztató, 1986

1. szám - Szemle

23 A hatékonyság felmérése és értékelése nem mindig szolgálja a döntéshozatalt. Célja lehet általánosabb: pl. a kutatáspolitika igazolása, a jövőbeni tevékenységek pénzalapjainak biztosítása. Az emiitett értékelésfajták információt szolgáltatnak a kutatási produktivitás előfeltételeinek, szervezeti problémáinak elemzéséhez. "A kutatóegységek teljesítményének és szervezésének nemzetközi összehasonlító kutatása" cimü Unesco projektum az erőforrás tényezőket, a tudományos kommunikációt, a kutatóegységeken belüli interakciót és öszszefüggéseket, valamint a kutatási autonómiát vizsgálta a kutatási produktivitás vonatkozásában. Tulajdonképpen minden értékelés információt ad a kutatásszervezésről, s ezek az információk hatnak a legközvetlenebb módon — ha hosszú távon is — a döntéshozatalra. A K+F TEVÉKENYSÉG ÉRTÉKELÉSI MÓDSZEREI Az értékelési módszerek a következő nagyobb kategóriákba sorolhatók: - szakértői értékelés és változatai /peer review/, - interjú és kérdőív módszerek, - kvantitatív módszerek, - esettanulmányok, esettörténetek. Az ex ante értékeléseknél szakértői értékelések /peer review/, szakértői csoportok /expert groups/, valamint a kvantitatív módszerek különböző verziói használatosak. Az ex post értékelésekben valamennyi ismeretes módszert alkalmazzák, a folyó /ongoing/ tevékenységek értékelésében pedig az esettanulmányok kivételével az összes módszert. Az esettanulmányok, vagy esettörténetek általában a jelentős műszaki újítások tudományos eredetét kutatják retrospektiven. A SZAKÉRTŐI ÉRTÉKELÉS A tudományos közösséget képviselő szakértők felkérése a tudományos minőség értékelésének hagyományos módja. A szakértői értékelést használják többek között a tudományos folyóiratokban kiadandó cikkek elbírálására, az egyetemi állásokra jelentkezők kiválasztására és az ex ante értékeléseknél. Az értékelés elsősorban a belső tudományos kritériumok szerinti minőségre koncentrál. A módszer azon a nézeten alapul, hogy a tudósok bizonyos mértékig egyetértenek a "jó tudomány" megítélésében. A gyakorlatban azonban a kutatók között — függetlenül a tudománytól — nagy a véleményeltérés, és megállapításaikat nem csupán tudományos tényezők befolyásolják. Ennek ellenére a szakértői értékelés hasznos, a legjobb vagy leggyengébb projektumokat viszonylag megbízhatóan kiszűri, legfeljebb a közepes színvonalú projektumok megítélésekor kell óvatosan eljárni. Hollandiában például az Alapkutatás Fejlesztési Szervezet /ZWO/ két fokozatú szakértői becslést vezetett be, amely a Delphi technikát használja a fizika értékelésére. A ZWO fizikusokból és a szomszédos tudományterületek szakembereiből álló zsűrit kér fel az értéke-