Kutatás-Fejlesztés – Tudományszervezési Tájékoztató, 1985

1. szám - Szemle

22 jes innovációs lánc — és ezen belül a K+F — hatékonyságának és eredményességének fokozását, noha nem sikerült kielégítően összekapcsolni a műszaki fejlesztési és gazdaságfejlesztési folyamatokat. A kutatási eredmények gyakorlati felhasználása és a műszaki fejlődés a vártnál és a kívánatosnál is kisebb mértékű, a gazdálkodó szervezetek innovációs készsége' sem fokozódott a kellő ütemben. A kutatás-fejlesztés társadalmi-gazdasági környezete a tervezettől eltérően alakult. A költségvetés reálértéke és a beruházási keretek összege is számottevően csökkent; a devizakorlátozások hátráltatták a kutatóbázis fejlesztését. 1981-ben és 1982-ben a kutatási és kisérleti fejlesztési tevékenység ráfordításai a belföldön felhasználható nemzeti jövedelem 2,62 %-á.t kötötték le /két év alatt 34,7 milliárd forintot/. A nemzeti jövedelem további 1,02 %-át /13,5 milliárd forint/ nem kutatás jellegű szolgáltatásokra, kisérleti termelésre, egyéb műszaki fejlesztésre és jóléti, szociális célokra forditottáx. A rendelkezésre álló forrásokon belül 1982-ig évről-évre csökkent a költségvetés aránya és összege, a kutatási beruházások aránya és összege, és ugyanakkor évente átlagosan 10 %-kal nőtt a MŰFA /Műszaki Fejlesztési Alap/ részaránya. 2/ Az 1985. év végéig tartó tervidőszak hátralévő szakaszában sem várható, hogy a ráfordítások növekedése kompenzálja az áremelkedést. A finanszírozási és ösztönző rendszer hatására érzékelhető olyan tendencia, hogy a kisérleti fejlesztést előnyben részesitik az alap-és az alkalmazott kutatás rovására. Az alapkutatások költségeinek részesedési aránya az 1981. évi 12,6 %-ról /amely már 0,7 százalékponttal alacsonyabb volt az I98O. évinél/ 11,6 %-ra esett vissza. Az állami költségvetés csökkenő súlya a K+F finanszírozásában előrevetiti az alapkutatások további mérséklődésének lehetőségét. Ez nem kivánatos szerkezeti átalakulás, hiszen a nemzetközi összehasonlítások szerint az alapkutatások, részesedése a kutatási költségekből Ausztriában lényegesen nagyobb, mint hazánkban, Franciaországban, az NSZK-ban és Norvégiában 20-22 %-os, a szocialista országokban 12-18 % közötti. A magyar kutatói közvélemény álláspontja szerint az alapkutatási tevékenység a kritikus szint alá süly— lyedt. Károsan befolyásolták a kutatómunka feltételeit a külföldi tudományos folyóiratok beszerzésének megszorításai, a publikációs lehetőségek bizonyos fokú leszükülése. A hatodik ötéves tervidőszak folyamán a kormányzat számos intézkedéssel próbálta segiteni a tudományos kutatás eredményességét; a tudományirányitási gyakorlat lényeges elemévé vált a stratégiai feladatok meghatározása, a gazdasági szabályozók révén a kutatási eredmények hasznosításának ösztönzése. A költségvetési források szűkössége a Kutatóhelyek mozgásterének növelése mellett káros mellékhatásokkal is járt — nevezetesen a szerződéses kutatási feladatok még inkább háttérbe szoritották az alapkutatást elsősorban az akadémiai intézetekben, de az egyetemi, főiskolai és közgyűjteményi kutatóhelyeken is, ezzel veszélyeztetve az oktatás és a tudományos továbbképzés szinvonalát. 2/ V.ö. GROLMUSZ V.: Kutatás-fejlesztés Magyarországon 1982-ben. = Kutatás-Fejlesztés, 1984.5.no. 379-410.p.