Kutatás-Fejlesztés – Tudományszervezési Tájékoztató, 1985
2. szám - Szemle
156Az évenként megjelenő kétmillió tudományos cikk kb. 80 ООО különböző folyóiratból származik. Laboratóriumi kollégáim évente ezekből nagyjából 200 közleményt olvasnak el. A módszer, hogy a számukra hasznos kétszáz cikket megtalálják, a fölöslegesek ezreit kigyomlálják, egy milliót átugorjanak, ugyanakkor vigyázzanak arra, hogy a fontosak valahogy ki ne maradjanak, abból áll, hogy a " Current Content s"-t, ezt a kisméretű, vékony papirra nyomott, szokatlan folyóiratot olvassák. / Ez a szellemesen eredeti folyóirat olyan tömör, mint az amerikai TV újság. Az egész nem más, mint a néhányezer legjobb tudományos folyóirat tartalomjegyzékeinek másolata, A folyóiratok tartalomjegyzékei általában a szigorú formai követelményeknek megfelelően megirt cikkek címét és szerzőit adják meg. A Current Content s egyetlen számában kb. háromezer cikk adatai találhatók meg. Palettáján hét szin van: élettudományok, klinikai tudományok, társadalomtudományok, fizikai, környezettani, mérnöki és művészeti tárgykörök. A professzor, akivel együtt dolgozom, mindig izgatottan várja a legfrissebb Current Contents szám megjelenését, majd a füzetet elcseni, hogy otthon esténként az ágyban olvashassa. Ilymódon hetente hozzávetőlegesen ezer cikk cimét futja át. A Current Content s-ben szerepelt nemrégiben egy cikk, mely szerint: "Minden személyre, aki egy tudományos cikket elejétől a végéig elolvas, husz olyan jut, aki megelégszik az összefoglalóval, ötszáz pedig csak a cim elolvasásáig jut el. A legtöbb cikknek csak a cimét olvassák, semmi többet." így tehát a cimre hárul a tartalomközlés neheze. Hihetetlen energiát pazarolnak arra, hogy a kutatás teljes mondanivalóját belezsúfolják egy rövid és szivhezszóló cimbe. Valóban, ha az ember a Current Content s-t olvassa /ehhez előbb a zsargonjával meg kell barátkozni/, olyan érzése támad, mintha egy vasárnapi magazint olvasna, amely kizárólag az országban forgalmazott újságok legjobb cikkeinek cimét közölné /nem is rossz ötlet egy hetilap számára/. Egyes cimek többet mondanak, mint mások, de a végén az emberben kialakulhat valami körvonalazatlan benyomás arról, mi is történt valójában. A megfelelő napilap elolvasása azután kontrasztosabbá teheti a képet. Amint a tudományos cikkek cimei egyre hirdetésszerübbek lesznek, ugy nő a kísértés a szenzációhajhász sajtóstilus irányában. Ugyanabban a szellemben, amelyben a szupermarketek újságjai hirül adják, hogy "a kutatások kiderítették, van élet a halál után", avagy "karcsúsító ételeket" reklámoznak, a kutató kísértést érez, hogy munkája cimébe divatos szavakat építsen be: "rák", "klónozás", még ha csak közvetve vannak is kapcsolatban mondanivalójával. A cimirás művészete olyan fontos, hogy a cim lett a cikkek legtöbbször átirt része. Az egyetemeken olykor szemináriumokat is hirdetnek ilyen irányú szakértelem kifejlesztésére. Vannak szerzők, akik pragmatikusan ugy gondolkodnak, hogy a legtöbben úgyis csak a cim olvasásáig jutnak el, annak kell tehát hordoznia a munka eredményeit vagy következtetéseit. Ahelyett, hogy azt irnák: "A tudományos információ felhasználói jellegzetességeinek vázlatos elméleti modellje", egyszerűen az olvasók képébe vágják: "A tudomány szerkezete olyan, mint a csomós rántás"! x/ Hasonló jellegű tartalomjegyzék figyelést végez az MTA Könyvtár ASCA szolgáltatása.
