Kutatás-Fejlesztés – Tudományszervezési Tájékoztató, 1985
2. szám - Szemle
A szerzők munkahelyét és pontos elmét a Current Content s minőén számának végén a mutatóban találjuk meg. Ha a kutató érdeklődését felkelti egy cikk cime, levelezőlapon különlenyomatot kérhet a szerzőtől, amit az el is küld ingyen, mindaddig, amig tart a készlete /ha a cim izgalmas, akkor az általában 50 darabos készlet hamar kimerül/. A szerző persze korlátlan mennyiségű különlenyomatot szeretne, de az 50 darabon felüli példányszámért már neki is fizetnie kell, mint ahogy gyakran azért is fizet, hogy cikke egyáltalán megjelenjék. Amint a kért különlenyomatok megérkeznek a kutatólaboratóriumokba átfutják, talán még el is olvassák azokat, azután szépen berakják a kutatók szájaize szerint kialakított egyéni mikrokönyvtárakba. A barátom alapkutatási különlenyomattára két nagy iratrendező szekrény, amelyekben minden megtalálható, amit a világ a hasnyálmirigy lipázenzimeiről tud. Ha leül, egy karnyújtásnyira vannak tőle. Az archivum fele ingyen kapott különlenyomat, a másik felét a könyvtári folyóiratokból készült xeroxmásolatok alkotják. Ez utóbbiakat barátom ugy szerzi be, hogy hetenként vagy havonta egyszer beugrik a központi könyvtárba. Hóna alatt egy hosszú cikk-listá val berohan, átkutatja a folyóiratpolcokat, odaugrik a másológéphez, bi zonyos cikkekről másolatot készit, majd összemarkolja a másolathalmazt, és usgyi vissza a laboratóriumba. Ugy tűnik, a természettudományos kutatók nem szeretnek hosszan a könyvtárban időzni. Ott sohasem olvasnak — legalábbis én még nem láttam egyet sem — és még az is ritka, hogy kedvtelésből a szakirodalomban bogarászgatnának. A könyvtárak a hallgatók részére vannak, akik úgysem tudnak jobb helyet. És mégis — a kutatók imádnak a könyvtárak közelében lenni. Ennek fő oka, hogy többségük intézetekben dolgozik, és ha kedvük szottyan, bármikor körberohanhatják a nagy könyvtárakat. Sok, főként harmadik világbeli kutató információs bázisának 90 százalékát a postán kapott ingyenes különlenyomatok alkotják. Vannak te rületek, ahol ők e rendszer legfőbb használói. A laboratóriumunkban egy doboz szinültig tömve van a világ minden tájékáról származó bélyegekkel A lagegzotikusabb példányok olyan levelezőlapokon jönnek, amelyeken a laboratóriumunkból származó legfrisebb "Triacil-gliceróz emulziók hidro lizise szájüregi lipázzal" cimü különlenyomatot kérik. A jövő persze az on-line számitógépeké, de a terminálok még nem mindennaposak a tudományos intézetekben. Mindenki tudja, hogy a laboratóriumi berendezések zömét számító— gép-chipekkel programozzák — ma már a kutatók semmit sem tudnának nélkülük tenni. A laboratóriumi kutatók ennek ellenére szkeptikusak az online számitógépes szolgáltatásoknak az informáltságukban játszott szerepét illetően. Azt állítják, hogy a számukra hasznos anyagnak kevesebb mint egy százalékát kapják csak ilyen hálózatokból. Az a néhány on-line számitógépes keresés, amit igénybevesznek, főleg arra szolgál, hogy ellenőrizzék azt, amit már úgyis sejtenek. Telefonálni sokkal jobban szeretnek. John egy darabig küszködik a rosszul megirt kézirattal, majd feladja a harcot., feltárcsázza a szer zőt: "Hogy a csodában jutott erre a következtetésre?" Majdnem minden kutatónak, akivel találkoztam, jó véleménye volt a konferenciák utáni kötetlen fehérasztal beszélgetésekről, azt állítják, hogy ez uj ötle-
