Tudományszervezési Tájékoztató, 1982
6. szám - Szemle
sel nyilatkozott" /a SZTAKI főosztályvezetője/, később viszont egyre gyakoribbá vált a hiányosságok felemlegetése. A kifogások jogosságát nem áll módomban megitélni, de az biztos, hogy az akadémiai intézetek dokumentációs rendszerét több vállalati szakember az innovációs tevékenység egyik fékjeként emiitette, x/ "Kevésbé kidolgozott és kiforrott dokumentációs rendszer esetén az ipari vállalatnak az első tevékenysége nem az, hogy a termék gyártását felkészitse, fölszerszámozza; először ennek meg kell csinálni a gyártási tervdokumentációját, amihez az intézeti jó alap lehet, de nem megfelelő. És ha már úgyis hozzá kell nyúlni, akkor az iparvállalat általában nem azt választja, hogy egy az egyben 'fordit', hanem inkább azt mondja, hogy ha már dolgozni kell vele, akkor legalább képemre és hasonlatosságomra. Energia és pénz vész el, és rengeteg idő. Aztán amikor a késedelmes megvalósítás kellemetlenségei jelentkeznek, akkor a legjobb partnerkapcsolat is megromlik, mert jön az egymásra mutogatás: ja, ezért, mert az ipar lassan vezette be. Az iparvállalat meg azt mondja: igen, mert én kézi vázlatot kapok, én abból nem tudok evártani." /А VILATI műszaki igazgató helyettese/ A későbbi vitát és a partnerkapcsolat megromlását elkerülendő, az EMG ugy határozott, hogy a dokumentáció elvi, elektronikus részét nem változtatja. "Beraktuk a páncélszekrénybe, lepecsételtük, s csak a SZTAKI jelenlétében nyultunk hozzá." /Az EM3 fejlesztési igazgatója./ Az egyéb, alapkonstrukciót nem érintő mintegy 1500 darab rajz és film saját szabvány szerinti elkészítése igy is rengeteg munkát jelentett, amit az is tetézett, hogy az EMG speciális számitógépes rendszere a dokumentáció egy meghatározott formáját követeli meg, egyéb esetben a gép nem vehető igénybe. A gyártás további gondjai —mint minden uj fejlesztés gyártásbavétele esetén— a konstrukció jellemzőiből és a technikai, technológiai feltételek miatt adódhatnak. A konstrukcióval kapcsolatos szakmai nézetkülönbségekről már volt szó, a gyár technológiai felkészültségéről úgyszintén. Nemcsak az uj termék előállításához szükséges gyártóeszközök többsége hiányzott x x/ , hanem elöregedett volt a hagyományos müszergyártási technológia is. A megrendelt alkatrészek is késve érkeztek, és általában rendre megbízhatatlannak bizonyultak. I977 közepétől, a prototipus elkészültétől 1979 végéig tartott, mig a DIALOG CNC a piacon megjelent. A fejlesztéstől kezdve ez az idő a világcégeknél nagyjából egy vezérlés elavulási idejének felel meg. A DIALOG CNC vezérlésből 1982-ig "százegynéhány készült el, darabonként egymillió forintos értékben. A termékkel eladás után sok a gond, igy a piaci sikere inkább csak közepes" — összegez az EM3 fejlesztési igazgatója. Mielőtt a DIALOG CNC gyártásba vezetésének történetét lezárnánk, vegyük sorra, hogy milyen szervezeti és személyi tényezők játszottak közre az innováció elhúzódásában és a közepes piaci sikerben. A SZTAKI az ipar, pontosabban a szerszámgépipar "napi igényeit kiszolgálva" kifejlesztett egy korszerű vezérlést, miközben feltételezte, hogy annak gyártása az ipar egy másik ágazatának ugyancsak a "napi igényei" közé tartozik. De tévedett. Először hosszú ideig nem akadt vállalkozó, aki tudta, illetve saját érdekeinél fogva akarta volna a berendezést gyártani. Az első próbálkozások kudarcot vallottak, mert a HTG nem tudta, és nem is akarta, mig a VILATI tudta volna, de nem akarta gyártani a DIALOG-ot. Később jelentkezett az EMG, amelynek különböző x/ Emlékezzünk vissza, hogy annakidején például a HTG is erre hivatkozott, xx/ Az uj gyártóberendezés telepítése lényegében 1981 elején fejeződött be. 493-
