Tudományszervezési Tájékoztató, 1982

2. szám - Figyelő

Hol maradnak a csúcstelje sitmények? A nyugatnémet kutatástól gyakran számon kérik a csucsteljesitményeket. A szemrehányás megválaszolásához először is tisztázni kell, mi minősithető tudományos csúcsteljesítménynek. Két alapvető kritérium fogalmazható meg: a kutatás adjon meggyőző megoldást egy égetőnek érzett problémára és nyisson uj perspektívát a tudományos munka számára. Természetesen más formákban is megmutatkozhat a csúcsteljesítmény: nemzetközi elismerésre talál, dijakkal jutalmazzák, a szerzőt meghivják előadás tartására nemzetközi konferenciákra, beválasztják elit testületek tagságába, az eredményt gyümölcsözően átültetik a gyakorlatba. Ezeknek a kritériumoknak a mérlegelésével —melyek közé nem tartozik a projektumra költött pénz mennyisége és a szerző tudományos közleményeinek száma— rangsorolható egy-egy ország tudományos teljesítménye. A tudományos kutatás szupersztárjai —a Nobel-dijasok— között viszonylag kevés a német, és többségük érdekes módon éppen az ötvenes években került a nemzetközi ranglista élére, amikor menynyiségét tekintve a nyugatnémet tudomány még nem állt az élvonalban. Jelenleg a hamburgi DESY kutatóközpontot tartják számon a világ legjelentősebb tudományos műhelyei között — elsősorban a kiváló, párját ritkitó, bár nagyon drága kutatási berendezések miatt. Általában elmondható, a német kutatólaboratóriumok ragyogó felszerelését, a kisérletek megbízhatóságát nemzetközileg messzemenően elismerik, a kutatások eredetiségét azonban már szkeptikusabban Ítélik meg. A tudomány "fehér foltjainak" felfedezését ritkán kezdeményezik német tudósok, és az uj távlatok megnyitásában sem jeleskednek. A nyugatnémet tudomány viszonylagos lemaradásának okait kutatva először is a pénzügyi feltételeket kell szemügyre venni. A Stiftverband für die deutsche Wissenschaft adatai szerint az NSZK 1980-ban 32,8 milliárd márkát forditott kutatásra és fejlesztésre, és ezzel az Egyesült Államok és Japán mögött a harmadik helyet foglalta el a világranglistán. A bruttó nemzeti termék 2,4 %-os arányával pedig 158 még Japánt is megelőzte. A főiskolaépités és a kutatástámogatás költségvetésének legutóbbi megnyirbálása azonban a trend megváltozását sejteti. Mindenképpen elmondható azonban, hogy a pénzügyi feltételek nem okozhatják a kiemelkedő kutatási sikerek hiányát. A finanszírozás forrása— i t tekintve sincs ok panaszra. A nyugatnémet kutatás támogatása mintaszerűen szervezett: a Max-PlanckGesellschaft, a Deutsche Forschungsgemeinschaft és a különleges kutatási területek intézménye remekül működik. Kevésbé dicsekedhet a kutatási költségvetések okos és hatékony befektetésével a Szövetségi Kutatási és Technológiai Minisztérium — mely részben politikai, rész ben egyéb okokból számos meddő programot is finanszíroz. A befolyó pénzek felha szn á 1 á s a körül már adódnak problémák: az esetleges visszaélések elkerülése végett a kutatót bonyolult jogi előírások kötik gúzsba, egyre több időt kell töltenie igazoló jelentések Írásával és kollégái jelentéseinek olvasásával. Ez az eljárás nagyon ártalmas a kutatóhely légkörére nézve: a kutatók ugy érzik, "kiskorúnak" tekintik őket, megítélésükkor nem az elért eredmény, hanem az előírások minél precízebb betartása a döntő kritérium. Ez a szabályozási kórság nemcsak időveszteséget és rossz hangulatot eredményez, hanem egyértelműen akadályozza a kutatási program végrehajtását is. Erre legjobb példa a meghatározott időre szóló szerződések gyakorlata: a tudományos munkatársakat legfeljebb öt évre alkalmazzák és ez alatt az idő alatt legfeljebb egyszer van mód a kutatási szerződés meghosszabbítására. Ennek eredményeként a fiatal kutatókat éppen akkor kell elbocsátani az intézetből, amikor egy területbe jól bedolgozták magukat és termékeny munkafázisba lépnének. A meghatározatlan időre szóló szerződéseknek is meglenne természetesen a hátulütője: a frissen végzett diplomások egyszerűen nem jutnának egyetemi és intézeti álláshoz, hiszen minden hely foglalt lenne. Az egyetemi kutatás helyzetét hátrányosan befolyásolták az utóbbi évtizedek mélyreható strukturális változásai: a "csoport-egyetem" intézménye nehézkessé tette a döntésho-