Tudományszervezési Tájékoztató, 1981

1. szám - Figyelő

szágban —a lehetőségekhez mérten— ki kell épiteni a saját kutatási központokat is. A nemzetközi együttműködés elősegíti a tudományos központok létesítését. A fejlődés első szakaszában a segítséget nyújtó ország központja sokszor aláren­deltnek tekinti a fejlődő ország uj tu­dományos központját. Ez az állapot csak átmeneti lehet, és a jövő utja feltétle­nül az önálló, független országos vagy regionális központok kialakítása. A tudományos együttműködésben óri­ási szerepe van a rendszeres pub­likálás lehetőségének. A tudo­mány egyetemességéből és egyre inkább mélyülő specializálódásából következik, hogy az adott téma iránt érdeklődő kuta­tók az egész világon szétszórtan élnek, és a saját országukban a témáról publi­káló tudósok száma kevés. Ezért érvénye­sül az az irányzat, hogy cikkeiket a nagy nemzetközi folyóiratokban helyezik el. Ez az eljárás, noha teljesen indo­kolt, felvet néhány problémát is. Az el­ért eredményeket elsősorban az országon belül kellene terjeszteni és népszerűsí­teni, mégpedig azok körében, akik nem tudósok ugyan, de érdeklődnek a tudomá­nyos élet eredményei iránt. A fejlődő és a fejlett országok kö­zötti tudományos együttműködés különbö­ző formái alakultak ki. Célszerűnek lát­szik e formák rendszerezése. A tudomá­nyos kutatók pályájuk kezdetétől részt vesznek az együttműködésben, de közben szerepük fokozatosan megváltozik: egyre inkább előtérbe kerül aktivitásuk. Ennek figyelembevételével az együttműködés három fokozata különböz­tethető meg: képzés, folyamatos továbbképzés, kutatási programok. A képzés egészen a közel­múltig a fejlődő országokkal való együtt­működés legfontosabb tényezője volt, és továbbra is megtartja jelentőségét. A kép­zés történhet helyben vagy a fejlett or­szágban. Az első forma megerősödésének kedvez a fejlődő országok egyetemeinek fejlődése. A tudományos kutatók folya­matos továbbképzésé­vel kapcsolatban a lehetőségek állan­dóan nőnek. A tudományos folyóiratok, a tudományos-műszaki információs rendsze­rek azonban nem helyettesithetik a szemé­lyes kapcsolatokat, a kongresszusokon és a szimpóziumokon való részvételt. A közös kutatási programok a tudományos együtt­működés legmagasabb formái. — MALECKIjI.: Wspóipraca naukowców krajów rozwija jficych siç i rozwiniç­tych. /А fejlett és a fejlődő or­szágok tudósainak együttműködése./ = Nauka Polska /Warszawa/,1979.12. no. 27-34.p. „ m Euronet DIA N El Az Európai Közösségben tervezetet dolgoztak ki az on-line tudományos, mű­szaki, társadalmi és gazdasági adatbázi­sokhoz való hozzáférhetőség tökéletesí­tésére. A tervezet teljes neve Direct In­formation Access Network for Europe, rö­viden DIANE. Az előzményekhez tartozik, hogy I97I. junius 24—én a miniszterek tanácsa határozatot hozott egy európai dokumentá­ciós és információs hálózat megszervezé­séről. Ezt követően 1975 márciusában el­fogadták az első közösségi tudományos és műszaki információs akciótervet az 1975­1977-es évekre, 8,8 millió dolláros költ­ségvetéssel. Ez az akcióterv volt az alapja az Euronet DIANE rendszer beindí­tásának. A második akciótervet a minisz­terek tanácsa 1978 októberében hagyta jóvá, és az 1978-80-as időszakra 11 mil­lió dollárt irányoztak elő. Az Euronet DIANE rendszer üzembe lépését 1979 nyarára Ígérték; mintegy 20 szolgáltató szerv /rendszergazda/ je­lezte csatlakozási szándékát. A rendszer­gazdák által felkínált adatbázisok külö­nösen érdekesek lehetnek az agrártudomá­nyok, az állatorvostudomány, a kultúrmér­nökök, a villamossági, gép- és vegyipar, a számitógépek és elektronika, a humán tudományok, az orvostudomány, a kohászat, a kőolajipar, a gyógyszeripar számára. Az információ gazdag tárházát kínál­ja a rendszer a biológus és orvosbioló­gus, a vegyész, a környezetvédelmi tudo­mányok, a matematika, az atomfizika, a fizika és a társadalomtudományok valameny­87

Next

/
Oldalképek
Tartalom