Tudományszervezési Tájékoztató, 1981

1. szám - Figyelő

Kanada gazdasági életét négy súlyos probléma nyomasztja: Ujitáspolitika az OECD-ben 1. Túlsúlyban van a hagyományos ipar, hiányzanak a kutatásigényes szektorok. 2. Külföldi tulajd о n b a n van az olaj- és széntermelés 95»7 %-a ; a szállítóberendezések 88,9 %-з; a vegyipar 81,0 %-a. Ilyenfoku külföldi érdekeltség egyedülálló a fejlett ipari országokban. A külföldi érdekeltségek természetesen hatnak a K+F tevékenységre, az importés exporttevékenységre,az egész gazdasági élet hosszú távu versenyképességére. A vizsgálatok kimutatták, hogy a hazai ellenőrzésü vállalatok több K+F-t végeznek, mint a külföldi érdekeltségű leányvállalatok. 3. Nagy szakadék tátong Kanada nyersanyagipara és a feldolgozó ipar között. Szinte példátlan, hogy egy ország, amely a világ második vagy harmadik legnagyobb bányászati iparával rendelkezik, nem fejlesztette a bányászati berendezéseket gyártó ipart. 4. Kanadában nem működik országos menedzsment rendszer az ujitási tevékenység koordinálására. A helyzet megváltoztatása érdekében feltétlenül növelni kell Kanada K+F ráfordításait és azon belül a kormánytámogatás mértékét. Japánban a kormány támogatja az ipari K+F kb. 90 %-át, az NSZK-ban 80 %-át, Franciaországban és az Egyesült Államokban 60 %-át, Na gy-Bri ta iróniában 50 %-át, Svédországban 45 %-át, ezzel szemben Kanadában 12 %-át. Ha Kanada a 80-as években jelentős szerepet kíván játszani és vérsenyképes akar lenni a világpiacon, akkor a K+F tevékenység újjávarázsolását már most el kell kezdenie, mégpedig az eddiginél sokkal nagyobb ütemben. — SCRIVENER,

R.C.: Industrial innovation in Canada I-II. /Ipari innováció Kanadában. I-II./ = Research Management /New York/,1980. З.по. 29-34.p. .. j Az OECD gazdaságpolitikai irányelvei hangsúlyozzák az újítások állami támogatásának fontosságát. Az újításhoz szükség van K+F-re, piackutatásra, hatékony menedzsmentre és tőkére. Mivel az OECD országokban a legtöbb ujitás a magánszektorban születik, felvetődött a kérdés, hogyan tudná a kormány elősegíteni az ujitási folyamatot. Lényegében három lehetőség áll rendelkezésre: pénzügyi segítség, a műszaki kultura fejlesztése és a vállalatok közötti verseny serkentése. A pénzügyi segítség megnyilvánulhat a K+F közvetlen anyagi támogatásában, adókedvezmények odaítélésében és a tőkebefektetés ösztönzésében . Mivel az ujitás nem csupán az uj felfedezésektől függ, hanem azok széles körű elterjedésétől és a már meglévő tudás felhasználásától, a kormányok a műszaki kultura fejlesztése területén a következőkre koncentrálnak: - kooperációs kutatási projektumok szervezése , - az egyetemek és az ipar kapcsolatának fejlesztése, - a műszaki segítségnyújtás megszervezése, különösen a kisebb vállalatok számára , - adatbankok és kommunikációs hálózat szervezése. A vállalatok közötti versengés fokozását szolgálják a trösztellenes intézkedések, a szolgáltatások színvonalának és körének fejlesztése, a szabadalom és licenctevékenység serkentése, és bizonyos szabályozó intézkedések bevezetése . Tisztán kell látni, hogy az ujitás nem cél, hanem eszköz. A társadalom valamennyi rétegének joga, hogy részt vegyen az ujitás céljának meghatározásában. A közvéleménynek hallatnia kell hangját az ujitási politika meghatározásakor, mert az újítások megváltqztatják a munkalehetőségeket, a fogyasztási cikkeket, az emberek időbeosztását. Végső soron a fo84