Tudományszervezési Tájékoztató, 1979

1. szám - Figyelő

felhasználásának tanulmányozására, a má­sikat az élelmezésre és élelmiszerterme­lésre vonatkozóan. A vezetékes szállítás­sal kapcsolatos tervek javaslatot tartal­maznak a —Venezuelában és Kolumbiában nagymennyiségben előforduló— szén gázo­sítási technikájának közös vizsgálatára. "Népeink tul gyakran vannak meggyő­ződve arról, hogy semmit sem tehetnek... de mi most a legmagasabb szinten meggyőz­tük népeinket arról, hogy saját műszaki fejlődésük kialakitása nem álom, és az ilyen technika kialakításába való befek­tetés nem haszontalan", mondta Soto-Krebs. A különféle terveket az UNCSTD ál­tal javasolt uj alapból finanszírozzák. Ennek az alapnak a létrehozását az év elején Francisco Sagasti, a kanadai IRDC által finanszírozott latin-amerikai tudomány­és technikapolitika ötéves tanulmányozá­sának perui koordinátora javasolta. A fejlődő országok közös kutatásai­nak finanszírozásához pénzügyi támoga­tásra van szükség. Az a javaslat szüle­tett, hogy a fejlett országok a fejlődő országokkal folytatott késztermék keres­kedelmük regionális árakon számított egyensúly-hiánya arányában biztosítsanak bizonyos összeget. Sagasti becslése szerint az 1977. évi kereskedelem adatai alapján és a késztermékek kereskedelmének 0,25 száza­lékos egyensúlyhiányával számolva, a la­tin-amerikai országok 60 milliót kapná­nak egyedül az Egyesült Államoktól, Ja­pántól- és az EGK-országoktól. "Ez a mechanizmus jelentősen segí­tené pénzösszegeknek a harmadik világ tudományos tevékenysége felé áramlását, ami a világ tudományos és technológiai tevékenysége fokozatos újraelosztásának kezdetét jelentené — jelentette ki Sa­gasti. — Andean Pact propose research tax on 1st world. /Az Andesi Pak­tum azt javasolja, vezessenek be kutatási adót az "első világban". = Nature, /London/,1978.okt.12. 474-475.P. M.P. Miért kevés a francia Nobel-dijas? Az 1978.évi Nobel-rdijak kiosztását ismét az angolszász jutalmazottak túlsú­lya jellemezte. A háború után odaítélt körülbelül 200 dijból 95 az Egyesült Ál­lamokban dolgozó tudósoknak, 31 angol kol­légáiknak jutott, s csak ötöt kaptak fran­ciák. Az Egyesült Államok és Nagy-Britan­nia együttes népessége ötszöröse Francia­országénak, mig az előbbi két államban dolgozó Nobel-dijas kutatók száma huszon­ötszöröse a franciákénak. Most, hogy a francia kormány a kutatás átszervezését tervezi, hasznos lehet az egyenlőtlenség okainak feltárása. El kell vetni a stockholmi zsűri rosszhiszeműségének feltételezését; a francia Nobel-dijasok kis száma a krea­tivitás gyengeségét tükrözi. Sok francia kutatóintézet csekély anya­gi eszközökkel rendelke­zik, ennek folytán rosszabb helyzetben van, mint a megfelelő angolszász intéz­mények. Bár ez fontos tényező, tévedés lenne minden rossznak a gyökerét ebben látni. A Nobel-dij azt jutalmazza, ami ennél sokkal fontosabb a kutatásban: az eredetiséget és az alkotó szellemet. Már­pedig ez független személyiséget és olyan mentalitást feltételez, melynek sem a francia oktatási rendszer, sem a kutató­intézetek szervezete, sem a kutatásszer­vezés általános stílusa nem kedvez. A francia oktatási rendszer az em­lékezetet és az absztrahálást részesiti előnyben. A természettudományok oktatása mindenekelőtt a matematikáét jelenti; a fizika gyakran alkalmazott matematikává degradálódik: szinte soha nem apellál sem a tanulók intuíciójára sem kíváncsi­ságára. A laboratóriumi munka majdnem tel­jesen hiányzik, helyette olyan gyakorlati munkával foglalkoznak, melyben kezdeménye­zőképességük nem jut szerephez. Az egye­temeken és a "nagy iskolákban" az oktatás kevésbé dogmatikus, de addigra a baj már megtörtént — a kritikai szellemet elfoj­tották. Az oktatási rendszer nagyon me­rev, mindenre ugyanazt a sémát erőlteti. A merevséget bizonyítja pl. a kötelező tárgyak nagy száma, szemben Ang­liával, ahol a tizenhat éves fiatalember­nek csak a tetszése szerinti három tár­78

Next

/
Oldalképek
Tartalom