Tudományszervezési Tájékoztató, 1979

1. szám - Figyelő

bői következik, hogy a választáskor kétféle —makro- és mikroökonómiai— kritériumot kell alkalmazni. Ezzel kapcsolatban válaszolni kell arra a kérdésre, mely gazdasági kategóriák vannak kijelölve erre a szerepre a lengyel irányitási rendszerben. A hatékonyság a társadalmi-gazdasági valóság igen bonyolult aspektusa és nemcsak a gazdasági irányi— tás különböző szintjein, hanem az egyes gyakorlati területeken is gondosan figyelembe kell venni. A műszaki haladás hatékonyságát különösen a következő két szempontból kell vizsgálni: а/ a meglevő emberi és anyagi erőforrások célszerű felhasználása a társadalmi szükségletek kielégítésére a műszaki innovációk létrehozása és alkalmazása területén, vagyis a készlet—effektus viszony szempontjából; b/ a költségek és az egyes műszaki innovációk effektusai közötti viszony szempontjából. Az első szempontot módszertanilag még nem dolgozták ki, ami a probléma bonyolult voltával függhet össze. A költségek, a tudományos kutatások és a műszaki haladás effektusai közötti viszonyt azonban már behatóan vizsgálták, amikor keresték a műszaki innováció hatékonyságának értékelésére szolgáló módszereket. Ebben az esetben is meg kell különböztetni a makro- és mikroökonómiai nézőpontot. Makroökonómiai sikon a műszaki innováció effektusát a legteljesebben a létrehozott tiszta termék fejezi ki. Ismeretes ugyanis, hogy csak ez a gazdasági kategória öleli fel az egész újonnan létrehozott értéket /Рс/. Algoritmus formájában is felirható mint az innováció révén előállitott termék értéke /Р/ és a kutatások /Kb/ meg a termelés /Кр/ szférájában történő anyagi ráforditások különbsége, vagy mint négy összetevő: a kutatási szférában /Vb/ és az innovációs termelésben /Vp/ foglalkoztatottak bére, valamint a kutatási szférában előállitott társadalmi termék /МЬ/ és az innovációs termelés /Мр/ összege. így tehát Pc = P-Kb-Kp = Vb+Vp+Mb+Mp A hatékonyság azonban mindig relativ fogalom, és az effektust meghatározott alaphoz kell viszonyítani. Ebben az esetben az effektus az innováció révén létrehozott tiszta termék, mig összehasonlitási alapként az innovációs termék teljes értéke, vagy pedig a kutatási és alkalmazási szférában felmerült anyagi és személyi költségek összege szolgál. Az első esetben a hatékonyság mértéke az innovációs termék jövedelmező sége , amit a következő képlet fejez ki: Pc Vb+Vp+Mb+Mp e = —— = ь max ahol: e - az innovációs termék jövedelmezősé|i hatékonysága. A másik esetben a hatékonyság mértéke az innovációs ráforditások jövedelmezősége : Pc Vb+Vp+Mb+Mp e = = f- max n Kb + Kp + Vb + Vp Kb + Kp + Vb + Vp ahol: e - az innováció jövedelmezőségi hatékonysága. Mikroökonómiai szinten az innováció hatékonyságának értékelését azokra az ismérvekre kell alapozni, amelyek figyelembe veszik a döntéshozók érzékenységét. Ezek a gazdasági szervezetek, amelyek munkájának alapvető mérőszáma a hozzáadott termelés értéke. Ilyen körülmények között a haladás effektusát tehát az innováció révén elért hozzáadott értékben kell kifejezni. Az innováció hatékonyságának mérésére szolgál a segítségével előállitott hozzáadott érték, valamint a kutatásokra és az innovációs termék előállítására eszközölt ráforditások viszonya : Pd epd = max Nb + Np ahol: epd - az innováció hatékonysága, a hozzáadott érték relativ értékében mérve Pd - a hozzáadott érték, Nb - a kutatási ráforditások, Np - az innovációs termelés ráfordításai. Előnyösebb az az innovációs tervezet, amelyben az epd hatékonysági mutató a legmagasabb értéket éri el. A hatékonyságszámitás további szakasza az időténye75